Pénteken Kisteleki István ligaelnök az MLSZ alighanem legérzékenyebb pontjára tapintott rá a Napkelte adásában. Miközben Gyárfás Tamás műsorvezető a Honvéd kizárásáról kérdezte, az MLL energikus elöljárója összekapcsolta az ügyet a szövetség vezetési válságával. Egyfelől kijelentette, hogy az MLSZ több mint négy éve nem tud rendet tenni a Honvéd dolgában, s ez szerinte ugyanabból ered, amiből a Matthäus- és a Derball Kft.- (Pellady)-szerződések körüli megannyi bonyodalom: a legfőbb szövetségi felelősök alkalmatlanságából.

Kérdésünkre, hogy ezek után lehetséges-e bármilyen együttműködés az MLSZ és a liga között, Kisteleki azt felelte: nem. S hogy miért fakadt ki a ligaelnök?

- Azért, mert folytonosan becsapnak engem és mindenkit. Berzi Sándor főtitkár azt mondja, a kapitányi szerződés Puhl Sándor páncélszekrényében van, és még odáig sem jutunk el, hogy létezik-e páncélszekrény; ezzel arra kárhoztatják az elnökséget, hogy vakon döntsön a szerződéshosszabbítás kérdésében, noha - miután az MLSZ közhasznú társaság - még Mari néni is beletekinthetne az irataiba, nemhogy az elnökség; aztán fellármázzák a testület tagjait, hogy Matthäus ultimátumot adott, majd Bozóky Imre elnök igyekszik elsimítani az elsimíthatatlant; végül engem tesznek felelőssé a Honvéd miatt, noha csak végrehajtottam az MLSZ fellebbviteli bizottságának a ligára nézve kötelező határozatát.

Bozóky Imre - érthető - másként lát sok mindent. "Először is, amikor elnökké választottak, több százmillió forintos tartozása volt az MLSZ-nek, és akkor nem kopogtatott senki, csak a végrehajtó, hogy lefoglalja az íróasztalomat" - kezdte. Majd így folytatta: "Szerintem száz év alatt együttvéve nem tartottak annyi hatósági ellenőrzést a szövetségben, mint azóta, hogy elnök vagyok. És nem találtak semmiféle szabálytalanságot."

Bozóky egyébként furcsállja, hogy - noha egy balatonfüredi elnökségi ülésen leszögezte: bárki bármilyen információt megkaphat - amíg el nem utazott Peruba, senki sem firtatta a szerződéseket. "Úgy látszik, nem szabad kitenni a lábamat" - jegyezte meg. Arra a felvetésünkre pedig, hogy egyetlen szövetségi kapitány sem adhat ultimátumot az elnöknek, azt felelte: "Valóban nem. Ám azonnal felhívtam Matthäust, és megbeszéltem vele a dolgot." Ugyanakkor elismerte, már a hívás is gesztus volt. Leszögezte továbbá: "A Matthäus- és a Pellady-szerződés két külön ügy." E megállapításából arra lehet következtetni: nem bánná, ha az előbbit megújítaná az elnökség, és nem lenne ellenére, ha a másikat nem...

Végül kijelentette: "Nem vitatom a liga jó szándékát. Azt azonban nem hallgathatom el, hogy az MLL egyrészt a szövetség tagszervezete, másrészt ott is felmerülhetnek olyan kérdések, amelyek polémiára adhatnak okot. Ám azokat a berkeken belül próbálom tisztázni, és nem megyek el velük a televízióba."

A megnyilatkozások után több dilemma változatlanul fennáll. A legnagyobbak: az ominózus szerződésre továbbra sem derült fény, s a feszült légkörben miként tud együttműködni az elnökség Matthäusszal, hát még Pelladyval? Talán úgy, ahogyan a liga a szövetséggel...