Bár magam is úgy gondolom, hogy nagyobb szerephez kell jutnia a gyerekek zenei nevelésében korunk zenéjének - benne a könnyű műfajnak és a rocknak is - mégis mellbe vágott a Rockzenét az iskolákba! címmel (szeptember 13.) megjelent írás.

Az ének-zene oktatás megújítására valóban szükség van, de jobb lenne ezt hozzáértőkre bízni. A zeneművészet és a pedagógia komoly szakma, a dilettánsok komoly károkat tudnak okozni. Garamvölgyi Zsolt nem kevesebbet tűz ki célul mozgalmának elindításával, mint a klasszikus zene kiszorítását az oktatásból a rockzene javára. Az oktatás- és kultúrpolitika feladata, hogy szellemi kincseink megőrzése érdekében a piaci érdekek felett álló szempontokat is érvényesítsen. A közönség igényét nem elég pusztán kielégíteni. Az eladási és nézettségi mutatók által meghatározott szórakoztató piac sajnálatos mellékterméke az a számtalan produkció, amely a tömegigények kielégítésére törekszik, és gyakran nagyon alacsony színvonalú.

Ha egy felmérés során valóban kiderülne, hogy a magyar lakosságnak csak elenyésző hányada érdeklődik a klasszikus zene iránt, vajon mit bizonyítana ez? Egy néhány évtizedes szórakoztató műfaj felsőbbségét az európai zene mérhetetlen gazdagságával szemben vagy kultúránknak, azon belül az iskolai zeneoktatásnak régóta tartó válságát? Ami azt illeti, nem a könnyűzene szorul védelemre a klasszikus műfajjal szemben, hiszen két olyan jellemzője is van, amely behozhatatlan előnyt biztosít számára: a könnyű befogadhatóság és a tömegkommunikációval való történeti öszszefonódás. Ami a rockzene más műfajokkal szembeni elsőbbségét igazoló fejtegetését illeti: nem hiszem, hogy a szerzőn kívül sokan lennének, akik osztályalapon rajonganak a rockzenéért. A művészet történetének osztályharcos szemlélete már különben sem szalonképes. A zenét tisztán zenei szempontok alapján kell megítélni. Éppen azért van szükség megfelelő színvonalú és tartalmú zeneoktatásra, hogy a jövő közönségét képessé tegyük erre, valamint a zene minél teljesebb értékű befogadására, élvezetére.

Végezetül néhány kérdés Garamvölgyi Zsolthoz: Miért kellene a tizenéveseknek kizárólag azt a zenét tanítani, amelyet amúgy is ők szeretnek, hallgatnak, ismernek a legjobban, és amelynek értékeit még nem tudjuk kellő távlatból megítélni? Mi lenne a tananyag a rockzenére épülő zeneoktatásban? A klasszikus zenét tényleg kihagyná az iskolai oktatásból? Komolyan gondolja, hogy az, amit európai zenekultúrának nevezünk, megérett a pusztulásra, és hogy a végső döfést éppen az ő kezétől kellene elszenvednie? Biztos, hogy ebben kell élenjárnunk a világban?

KÖRMENDY ZSOLT

középiskolai zenetanár,

Budapest