Korzika a francia belpolitika egyik legkényesebb kérdése. A szigeten az önállósági és szeparatista törekvések hagyományosan nagy szerepet kapnak, a korzikai nacionalizmus a mai napig megnehezíti "idegenek" (értsd: nem korzikai származású franciák) és külföldiek betelepülését egyaránt. Napjainkban is előfordul, hogy ha "idegen" házat vásárol a szigeten, "ismeretlenek" felgyújtják a már megvásárolt ingatlant.

A Szépség szigete a XVI. századig hol a pápaság, hol a genovai városállam fennhatósága alatt volt. Először 1553-ban került Franciaország birtokába, hat évre, majd megint a genovaiak szerezték meg.

Egy évszázaddal később Pascal Paoli - akiről a szerdán eltérített utasszállító hajót is elnevezték - sikertelen felkelést szervezett a genovaiak uralma ellen. A korzikaiak 1789-ben kiáltványban proklamálták Franciaországhoz tartozásukat, az ellentábor angol támogatással próbált ellenállást szervezni, de leverték őket.

Az 1990-es évek franciaországi decentralizációja, vagyis Párizs irányító szerepének csökkenése nyomán a sziget sajátosan önálló státust kapott. A Korzikai Nemzetgyűlés, mint a sziget parlamentje, hozhat intézkedéseket.

Ám a szeparatista törekvéseknek ez nem vetett véget. A rendszeresen ismétlődő terrorista akciók, kormányhivatalok elleni robbantások jelzik újból és újból, hogy Korzikán ma is élnek olyanok, akik a szigetet Franciaországtól önállónak szeretnék látni.

A szeparatista FLNC két részre szakadt; mindkettő robbantásos merényletekkel operál. Tavaly 141, az idén eddig nyolcvanhat robbantást követtek el a szigeten.