Mintha csak légcserét végeztek volna, hiszen néhány évvel ezelőtt Miskolc - Ajka, Budapest, Dorog, Kazincbarcika, Lábatlan, Ózd, Salgótarján, Százhalombatta, Tatabánya, Vác és Várpalota társaságában - a "piszkos tizenkettő" néven emlegetett iparvárosi körbe tartozott.

Mára Miskolc levegőjéből gyakorlatilag eltűnt a nagyiparra jellemző szennyezés. Eltűntek a füstöt okádó kémények, a város iparának szerkezete alapvetően átalakult. Még hosszú időbe telik, amíg az ebből adódó foglalkoztatási gondokat megoldja a megyeszékhely.
De az tény: a műszerek alig találnak a szelek szárnyán kénszármazékot, a levegő híján van a szén-monoxidnak, és csak exkluzív helyszíneken akad említésre méltó mennyiségű nitrogén-oxid. Igaz, füstölgő kéményeket sem nagyon találni már a városban. A kohászat a régi gyárterület töredékén vegetál, a kisebb üzemeket és az újonnan nyílt gyárakat pedig eleve megfelelő szűrőkkel, filterekkel építették. Tavaly bezárták az utolsó borsodi szénbányát. A széntüzelés időszaka lejárt, az olajkályhákat a tüzelőanyag ára évekkel ezelőtt száműzte a háztartásokból.

Miskolc levegőjét ma a szálló por és a kipufogógáz szenynyezi leginkább. De ennek mértékét is jól érzékelhetően csökkentette az M30-as autópálya folytatásaként a várost elkerülő útszakasz tavalyi átadása, az elkerülő gyűrű hiányzó szakaszának megépítésétől pedig további tisztulást várnak a szakemberek.

Miskolc így már nem tartozik a szennyezett levegőjűnek minősített városok közé. Időközben lekerült a feketelistáról Ózd és Kazincbarcika is. Borsod megyét - most először - egy olyan kisváros képviseli a nem túl előkelő körben, ahol sem említésre méltó ipar, sem nagyvárosi mértékű közlekedés sincs. Ráadásul a mindössze nyolcezres lélekszámú Putnokon az épületek nyolcvan százalékát gázzal fűtik, ami a legtisztább háztartási tüzelőanyagnak tekinthető.

Változnak az idők - a környezetünkkel együtt.