"Mi néked semmi, nékem egy világ" - ezzel a Madách-idézettel díszítették fel a csütörtöki épületavató ünnepségre készülve a tizenegy éves felújítás után megújult erzsébetvárosi Madách Imre Gimnázium udvarát. A lepedővel egy másik üzenet nézett farkasszemet: "Küzdj és bízva bízzál!" Mint kiderült, a sokat használt mondat ezúttal telibe talált. Az ünnepség előhangjaként Schiffer János főpolgármester-helyettes és Hunvald György kerületi polgármester együtt jelentette be: a gimnázium, amelyet múlt héten még a megszűnés fenyegetett, megmarad, és a jövő tanévben négy új osztályt is indíthat.

Az erzsébetvárosi önkormányzat szeptember 16-i ülésén döntött úgy, hogy a jövő májusban alapításának 125. évfordulóját ünneplő Madáchot átadja a fővárosnak. A döntést az indokolja, hogy a kerületnek évente mintegy százmillió forinttal kell kiegészítenie az állami fejkvótát, a diákoknak azonban alig hét százaléka él Erzsébetvárosban. A Budapesten immár megszokottnak számító lépés azonban ebben az esetben végzetes fordulatnak tűnt. A határozat szerint a kerület csak az intézményt kívánta a fővárosra bízni: a tizenegy év alatt, 1,5 milliárd forintért felújított épületet megtartotta volna magának, arra hivatkozva, hogy az utolsó ütem költségeit fedező 600 millió forintos hitelt a főváros nem vállalja át. Ugyanekkor arról is rendelkezett a képviselő-testület, hogy az iskola jövőre már ne indíthasson új osztályokat.

Bár a lapunknak nyilatkozó Schiffer János először úgy vélte, az iskola "mai formájában alighanem meg fog szűnni", a hír megjelenése után közeledni kezdett a kerület és a főváros álláspontja. Erzsébetváros már másnap százéves, ingyenes használatra ajánlotta fel az épületet a fővárosnak, azzal a feltétellel, hogy abban a Madách Imre Gimnáziumot működteti. Demszky Gábor főpolgármester telefonon hívta fel Mészáros Csaba igazgatót, hogy megnyugtassa: a főváros átveszi az iskolát.

Az iskola közössége ennek ellenére meglehetősen feszülten figyelte az eseményeket, hiszen semmilyen konkrét ígéret nem hangzott el arra vonatkozóan, hogy a Madách jövőre is indíthat osztályokat. Október 14-ig kell jelentenie minden intézménynek a győri vizsgaközpontban, hány osztályt indít és milyen létszámmal. A kerületi önkormányzat azonban a határozat meghozatalát követően tudatta Győrrel, hogy a Madáchban nem lesz felvételi; a fővárosban pedig sem az oktatási bizottság, sem a közgyűlés nem vette napirendjére az iskola ügyét, hogy új fenntartóként maga intézkedjék a jövő évi beiskolázásról.

Ebből a helyzetből fakadt, hogy a volt diákok és a mostani madáchosok szülei az iskolaátadó ünnepség idejére demonstrációt hirdettek meg. Szerda estére elkészítettek egy négy pontból álló "támogatói nyilatkozatot", amelyben határozatai visszavonására kérték a kerületet, és a főváros lépéseit sürgették. Előkészítették ugyanakkor a "Mentsétek meg a Madáchot!" Egyesület megalapítását is.

Bár az érkezők már a kapuban megkapták a diákoktól azokat a színes cédulákat, amelyen a közösen elénekelendő dal szövege mellett az a nyomatékos kérés is szerepelt, hogy "jelenlétével demonstrálja az iskola létéhez való ragaszkodását", Schiffer János és a részvételt korábban lemondó Hunvald György megérkezésekor már sejthető volt, hogy paradicsomdobálásra nem lesz ok. Így is történt. A főpolgármester-helyettes kommunikációs zavarnak minősítette az elmúlt két hét eseményeit, megerősítette, hogy a főváros átveszi az intézményt, az épületet százéves, ingyenes használatra megkapja a kerülettől, és a Madách meghirdetheti a jövőre induló négy osztályt. A polgármester ehhez hozzáfűzte: a kerületi önkormányzat jövő heti ülésén visszavonja, illetve módosítja korábbi határozatait.

Innentől már minden ment, mint a karikacsapás. Volt ünnepi beszéd és zászlószalagozás, a polgármester átadta az igazgatónak az épület hatalmas kulcsát, az osztályfőnökök pedig átvették az ugyanazt jelképező kisebb darabokat. Ahogy haladt a kulcsosztás, úgy vették le a gyerekek a szigorú, ünnepi fehér ingeket, hogy előtűnjék alóluk az évfolyamonként más-más színű, tarka pólósereg. Aztán volt közös éneklés, színes lufik szálltak az ég felé, és végre elhangzott az adott helyzetben leginkább helyénvaló klasszikus idézet is: "Miénk itt a tér".

Kis kulcsok az osztályfõnöknek