Volt felesége, Szerencsi Sándorné - mint arról már többször beszámoltunk - hétfő óta tüntet a Fővárosi Ügyészségi Nyomozóhivatal előtt, mert egy hamis kölcsönszerződés miatt hamarosan elárverezhetik a házát. Az asszony - bár igazságügyi írásszakértői véleményezéssel is bizonyította igazát - eddig az összes pert elveszítette.

Szerencsi Sándor - bevallása szerint - tíz éve még "bűnözéssel" kereste kenyerét. Kapcsolatba került bizonyos Szemerédi Istvánnal, aki állítása szerint folyamatos megbízatásokkal látta el. Szerencsi néhány év után ki akart szállni a közös "munkából", de Szemerédi életveszélyesen megfenyegette őt. Ettől kezdve a férfi mindenben követte "főnöke" utasításait. Az ominózus kölcsönszerződésre például odahamisította volt felesége nevét. A dokumentumban az áll, hogy Szemerédi István 25 millió forintot adott kölcsön Szerencsi Sándornénak, kamatostul. A valóságban pénzátadás nem történt. A papírok alapján azonban az ügylet az asszony házába kerülhet, mivel a pereskedés alapjává "nőtte ki" magát.

- Innen elképesztő a történet - mondja Szerencsi. - A fiktív szerződésről, amit Nagy Jenő és Dobos Gézáné tanúzott, készítettünk egy másolatot, az eredetit pedig megsemmisítettük. Erre a fénymásolt iratra alapozta az ítéletet a bíróság, holott egy másolatra nem épülhet semmiféle vád. A bíróság folyamatosan értesítette volt feleségemet a perről, de elintéztem, hogy ezeket rossz címre küldjék. A postásunkat lefizettem, hogy a leveleket "nem vette át" felirattal küldje vissza a feladónak. Ha az igazat írja rá, azaz a "téves cím"-et, akkor nem indulhatott volna bírósági eljárás a volt feleségem ellen.

A Fővárosi Bíróság több évig vizsgálta az ügyet. A hölgy minden ítéletet megfellebbezett, hiába.

- Két éve feladtam magam az ügyészségnek, de semmi sem történt - mondja Szerencsi Sándor. - Pedig elmeséltem a történetet, sőt megneveztem azokat is, akiket Szemerédi tudomásom szerint lefizetett. Írást is adtam róla. Ennek ellenére még mindig a volt feleségemet nyaggatják, és a hamis, fénymásolt szerződést nyomják a képébe.

Szerencsi azt állítja, az évek folyamán megbánta tettét, ezért mondta el most az igazságot a nyomozó hatóságnak és feleségének is.

- A nyilvánosság előtt is vállalom bűnömet, és reménykedem, hogy mihamarabb elítélnek - mondja. - Ha mégsem kerülök rács mögé, az csak azért lesz, mert akkor Szemerédit is el kell ítélni. Bár azon sem lepődnék meg, ha az derülne ki, hogy ő nem vétkes, csak én meg a tanúk.

A férfi azóta felhagyott a bűnözéssel, és vallásos lett. Egykori "főnökétől" nem tart, de a gyereke életét félti.

- Én megérdemlem a csapásokat, mert sok embert megkárosítottam, tönkretettem. Nem lesz könnyű börtönbe menni, de nincs más választásom.

Az ügy tehát elvileg megoldódott. Csakhogy Nagy Jenő, a kölcsönszerződés egyik tanúja is megkereste szerkesztőségünket. Állítása szerint Szerencsiné írt alá, és a pénzátadás is megtörtént.

Szerencsi Sándor "vallomást tett"