Most éppen szegény Vásárhelyi Pált pécézte ki, kirugdosná a Tisza-szabályozás megalkotóját a nemzeti panteonból, akiről még az Orbán-kormány idején vízszabályozási tervet is elneveztek! Szegény Vásárhelyi, aki 160 éve fafejű megyei urakkal vitázott éppen, amikor, a céltalan küzdelemben infarktust kapván, alig 51 évesen helyben meg is halt.

Azt írja a derék szerző, hogy "a hülyeség pártsemleges". Ebben egyetértünk. Bizonyos esetekre pedig különösen jellemző, pl. ha olyan dolgokról is lehet megfellebbezhetetlenül nyilatkozni, amiben szemernyi jártasságunk sincs. Hiába, no, Csurka megmondta klasszikusan, a szakértelem bolsevista trükk. Az írás arról is szól - parancsoló módban! -, aminek aligha szakértője. Ámbár, ugye a vízépítéshez mindenki ért nálunk - zongorista, bölcsész, színész. Rengetegbe került nekünk, egész Magyarországnak ez a csuda nagy magabiztosság, sok-sok tízmilliárd forintunkba, hajózhatatlan folyószakaszunkba, elhúzódó pereskedésbe a szomszédunkkal. De vegyük már észre, a vízlépcső lerombolása árán a hatalmat tizenöt éve megszerezték, minek még mindig és immár teljesen időszerűtlenül lehülyézni mindenkit, aki vízépítésről pozitív módon szólni mer. Az már inkább kínos, mint nevetséges, hogy egyik legnagyobb magyar tudós mérnökünket kitenné a panteonból. Kétségtelen, a Tisza szabályozása nélkül ma is teremhetne a kanyarokban, a lápokban csík, pióca, rák meg jó sok szúnyog, még tán malária is, de mégiscsak nagy kár lenne azokért a földterületekért, amelyeken most emberek laknak vagy termelést folytatnak. De ugyanígy elmondhatjuk: ha nem épül meg fél százada a tiszalöki duzzasztó, gond lenne ma Debrecen vízellátásával éppúgy, mint egy nagy térség öntözésével.

Mérnök vagyok ugyan, de nem vízmérnök, ezért csak nagyon visszafogottan merek szakmai részletekről szólni. Fogva tart a szaktudás tisztelete, a mérnöki etika. Ezért borzasztanak el azok, akik mindenről, mindenkiről lekezelően, abszolút fensőbbséggel és ellentmondást nem tűrően mernek nemcsak nyilatkozni, hanem mindjárt ítélkezni is, eleve kijelentve, hogy vízlépcsőt csak azért akarnak építeni, mert "ahol sok beton van, ott sokat lehet lopni". Természetesen lehet lopni bármit és bárhol, ahol építenek, raktároznak, működtetnek valamit. Lopni akár ott is lehet, ahol például a legújabb elektronikát adják-veszik meg használják. (Tudnék példákat mondani.)

A rövidke írásban mindenki megkapja a magáét. Vásárhelyi és általa (látensen) Stefi gróf is, aki támogatta a szabályozás ügyét; a volt és a mostani miniszterelnök, miniszter és képviselő is. A politikusok védjék csak meg magukat. De hogyan védjék magukat és ügyüket a szakértők, akik építeni, alkotni akarnak, és "nem lopják a betont"? Akik, amikor vitáznak, érvelnek, adatokat, idősorokat idéznek? Ráadásul nem divatos szlengben adják elő mondandójukat, hanem ósdi irodalmi nyelven?

Egyszerű: elmennek, itt hagynak minket, más országot gazdagítanak szellemükkel, tudásukkal. Mert ha itt maradnak, őket is könnyen kiszórják majd a nemzeti panteonból.

A szerző villamosmérnök