- Szépvölgyi út. Erős feszültséget érzek a név és az elnevezett között; egy dermesztő csehó jut az eszembe, ahol még soha nem mostak fel, pontosabban mégis, amikor vér folyt. A kocsma neve Tündérvirág presszó. Túlzok?

- Nem.

- No, akkor légy szíves meséld el az olvasóknak, mit látunk.

- Teresedésszerű valamit, ami egykor talán park volt, most szokásos pesti autóparkoló, kikopott gyep, rissz-rossz kórók, por, szemét, girbegurba járdák.

- Balról konkrét lakótelepi ház, az a fajta, ahol a szép emlékű macska, Sicc nyomta a kaputelefon gombját sokat.

- Hatvanas évek második fele-vége. Nem olyan rossz ház, pláne, hogy akkoriban már elindult a panelesítés, ahhoz képest ez igényes. Belül pedig kifejezetten az, az átlag lakótelepi házakat nézve mindenképpen. Persze nem ártana lemosni, eléggé elszürkült itt a füstben.

- Szerencsére az aljában működő festékbolt tulajdonosai gondoskodtak a színekről. Négy másodperce nézem a portált, de kicsit már szédülök, bár lehet, hogy ez a benzoltól van.

- Hát igen. Lenyűgöz, menynyire el vagyunk szigetelve a vizuális kultúrától. Ma már Pozsonyban is sokkal szebbek a kirakatok. És erre még csak azt sem tudom mondani, hogy pártunk, kormányunk, városvezetésünk a hunyó, mert egyszerűen mi, budapestiek tehetünk erről a látványról, mi vagyunk ennyire műveletlenek, igénytelenek, hogy tűrjük. Hoppá, mi ez a kis építmény a fák között... tán lakik itt valaki?

- Nem látok lábtörlőt.

- Nem, ezúttal nem emberi otthonról van szó, egy rendkívül bájos, rusztikus kukatárolót fedeztünk fel, fával és nádszövettel takarták el a kíváncsi szemek elől. Fura kis enklávék vannak itten, jegyzem meg; egy kis aszfaltozott parkoló, egy csepp velencei-tavi hangulatú terasz...

- De meg is érkeztünk a Kolosy térre, amelyet annak idején azért dózeroltak le, hogy most elférjen ide ez sok szép színre fényezett lökhárítójú agro-furgon.

- A minap került a kezembe egy fotó, ami a régi Kolosy teret mutatja. A kép megint eszembe juttatta, hogy valamit, aminek volt egy sajátos atmoszférája, nem lehet pusztán formalista alapon visszahozni. Undok dolognak tartom ezt az egész felújítást, szerintem a Kolosy téren nem lett volna szabad azzal kísérletezni, hogy az egykorvolt hangulatot visszacibálják. Valami teljesen mást kellett volna csinálni, más léptékben, más korszak más üzeneteivel. Értelmetlen, zűrzavaros, a rendetlenséget mindig újra- és újrageneráló helyzet alakult ki.

- No lám. Régi, bélyeges téglák az üzlet falán. Milyen kedves. Egyúttal viszont elgondolkodtató, hogy több száz méteres körzetben kizárólag huszonöt tégla kedves.

- Tényleg különös, hogy egy olyan triviális dolog, mint a tégla, így megnemesül. Elkezd kommunikálni, elkezd üzenni a múltból, megállítja a járókelőt... van itt Mária Terézia-korabeli tégla, százéves zsidó tégla, császári és királyi tégla... remek.

- Amott pedig megint a színek harcolnak. Az újlaki plébániatemplom citromsárgája és a hírös Kék Ház szmörf-kékje. De ki géppel száll föléjük, annak szeme előtt egyetlen nagy zöld folttá olvadnak össze.

- Engem soha nem a ház színe zavart, sokkal inkább ezek a homlokzatra festett osztrákos kis képek. Na, ilyesmi sosem volt itt. Legközelebb Pilisvörösváron látni ilyen freskókat, aztán Tirolban. Vicces: letolták a régi német vincellérházakat, majd felépítették ezt a monolit vasbeton szerkezetes falkitöltős rendszerű épületet, és németes motívumokat festettek rá. Ez olyan, mintha valakinek a torkára lépnék, közben a himnuszát énekelném.

- Várj meg, mert elestem, és törött lábbal fekszem. Itt is kéne már rendezni egy főpolgármesteri sajtótájékoztatót, különben sose tömik be a lyukakat a zebrán. De ím, a híres Szépvölgyi Üzletház pár éve még úgy nézett ki, bedől az üzlet, de megvan. Amúgy milyen?

- Mit mondjak? Szar.

- Bővebben?

- Amerikai országúti építészet, nulla. A túloldalon viszont látszik valami kis erőfeszítés a rehabilitációra. Jellemző: amikor a múlt meghazudtolását rossz építészre bízzák, mint ahogy az Újlakon általában történt, akkor az eredmény úgy, ahogy van, rossz, ha viszont jó építészre, akkor azért vannak részeredmények. Ott láthatók például Vonnák János házai, azok a téglahomlokzatosak. Sokkal jobb ízű dolgok, mint amiket eddig láttunk. Amúgy, ha itt körülnézek, a lépték- és korszakváltások láttán megint csak előjön belőlem: minden kerületben van főépítész, és nem tudom, hogy mit csinálnak - pontosabban bizonyos esetekben tudom. Szóval jó lenne, ha ennek a főépítésznek volna elképzelése arról, hogy az egyes részei az ő kerületének milyen irányba fejlődjenek, milyen irányok volnának kívánatosak... ha jó sok gondolattal rendelkezne arról, hogy mit is akar itt. Itt van például ez a kis kápolna. Nézi az ember, egy csendes világot képzel el, amiből ez a kis torony kiemelkedhetett... most meg már szinte észre sem venni, úgy körülnőtték a házak. Összeviszszaság, amerre nézek. Ja, és még valami. Feljebb, a hegyoldalban áll egy épület, a magyar építészettörténet egyik legfontosabb háza: Fischer József (a két világháború közti évtizedek egyik legjelentősebb magyar építésze - A szerk.) villája a '30-as évek elejéről. Japán egyetemistacsoportok járnak a csodájára. Mostani gazdája persze teszi tönkre szépen, de még így is fantasztikus. Jellemző, hogy ennek a - mondhatjuk, világhírű - épületnek az értékét mennyire becsülik, ismerik, ha előtte, mögötte, mellette ilyen minősíthetetlen házak kaptak engedélyt. Itt egy csoda, és semmilyen hatással nincs a környezetére, semmilyen formai szempontból nem számított, nem számít és nem fog számítani viszonyítási pontnak a környéken.

- Ez viszont mi, ez a nagy sárga izé? Tán csak nem egy áramlás- optimalizált hengerfejgyár?

- Nem, ellenben a Szépvölgyi Business Center.

- Ahá.

- A város egyik legnagyobb üzletipark-fejlesztése, ami lassan a végéhez ér. Időnként egészen jó tervezők terveznek bele rossz házakat. Vegyes képlet: ez az uralkodó épület például rémes, borzasztóan bárdolatlan. Még négy-öt év, és a népharag nekiugrik.

- Az a bástyaszerű részlet egy kicsit izgalmasabb.

- Igen. Azt Ekler Dezső tervezte tudomásom szerint. De azért ez is csak ingatlanfejlesztés, nem építészet.

- Vagyis akkor mégse.

- Igen. Na és itt is van a Siesta lakópark. Nagyon találó a neve: a szieszta kifejezés által felidézett nyugalom és pihenés ideje ebben az eszeveszett ricsajban, bűzben, porban... de hát a lakóparktervezőktől már megszoktuk ezt a fajta realitásérzéket. Esküszöm, mintha csak Nápolyban lennék. Olyan mediterrán, hogy a fal adja a másikat: az összes zsalugáter lóg. Ha gazdag ember volnék, és itt laknék, csak kacagnám a sok szegényt, aki ezeken a szép nagy falakon meg a szép kövér kidobóemberen át nem tud bejutni.

"Aki kérdezett és közbevetett: Bárkay Tamás Aki válaszolt és értékelt: Bojár Iván András"

Szép. Itt a bizonyíték