Tehát népirtás, cigányok - mindjárt ugrik az olvasó, aki legföljebb akkor olvasott volna bele egy újabb kisebbségiszervezetes-belharcos cikkbe, ha a halántékához tartják Hiller István összegyűjtött verseit.

Lássuk meg a valódi, egyébként igen örvendetes információelemet a hír mögött: mára a kisebbségi szervezetek is elsajátították a magyar politika kommunikációs tréningeken és szakirodalmon edzett, spin doctorok segítette elitjének kommunikációs technikáit: bedobni néhány kulcsszót (angolul szebben, akarom mondani, agresszívebben hangzik, szinte detonál: buzzword), aztán azt sulykolni, ameddig lehet (az igen alapos kutatások azt mutatják, hogy általában két hétig érdemes, tehát addig lehet, utána új buzzwordöt kell kitanálni).

Úgy beszélni, mintha Váci Mihály-idézet volnánk vörös drapérián az osztályterem falán. Ezt a Fidesz kezdte és csiszolta tökélyre, és olyan vicces, amikor a zseniális színész Orbán Viktor néhány remek fordulatát, a szögletes, gipszarcú Áder darálja le fahangon. És amikor Halász János, a négyszáz helyettes frakcióvezető egyike huszonkilencedik nyilatkozatát is úgy kezdi, kissé akadozva, mintha egy automatafüggő részeg tévedésből százasokat dobálna a szájába, vagy mintha a Barátok közt szereplőválogatásán volna éppen, hogy "a kormány már megint csak beszél, csak beszél és beszél".

És milyen vicces látni Batiz András arcát, amikor vadul scrabble-özik belül az agyában, hogy még egyszer belecsempéssze a mondatba az "igazságosság", "bátorság", "biztonság" szavakat. (Ennél mulatságosabb csak Göndör István tud lenni, amikor bármiről beszél.) Egyébként meg nem értem, miért ilyen szerény és visszafogott a kormányzati kommunikáció, hol van a "szeretet", a "békesség", a "jóság", a "gazdagság", a "szépség", a "becsület", a "tisztesség", a "szerénység" meg a többi, Nyilas Misi for president! (Egyébként, ahogy én ezt a kommunikációs ipart ismerem, lesz még itten "sexy", "funky" és "coolness factor".)

De most megyek a cégbíróságra, alapítok egy kft.-t, mert csaptelepet kell cserélni a fürdőszobában.