Sólyom for President - így hívták a Védegyletben azt a munkacsoportot, amelynek sikerült a partvonalról beleszólnia a nagypolitikába. Az ökopolitikai civil szervezet féléves kampányát Schiffer András vezette. A hazai alternatív civil mozgalom egyik kulcsfigurája, jogász, 34 éves, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvivője és a Védegylet szervezőbizottságának tagja. A következő választásokon nem szavaz egyik pártra sem. A két nagy pártról legutóbb az Indexnek például azt mondta, "álmozgalmakat próbálnak létrehozni az igazi civil szerveződések helyett, mint az Amőba, vagy a Nemzeti Konzultáció". Szerinte a lakosság dolga megvédeni a rendszerváltás vívmányait, el kell számoltatni a politikai és gazdasági potentátokat, különben a demokrácia intézményei kiürülnek. Schiffer most az Energia Klubot és más civil szervezeteket képviselve az Országos Atomenergia Hivatalt perelte be, mert szerinte a Paksi Atomerőmű ma ugyanúgy viszonyul a nyilvánossághoz, mint a kádári években.

A Védegylet a sikertől megittasodva nem alakult párttá, de nem kizárható, hogy elindulnak a budapesti helyhatósági választásokon - amennyiben sikerül egy szélesebb civil koalíciót összeállítaniuk és olyan alternatív politikai programot készíteniük, mint például ami az alternatív globalizációs mozgalom szülővárosában, a braziliai Porto Alegrében már évek óta sikeres. Ott a lakosság évről évre közvetlen döntéshozatalban szavaz a városi költségvetésről.

- Ha nem vagy politikus, akkor minek kell tekintenünk?

- A „politikus” megjelölést legalább kétféle értelemben használhatjuk. Egyrészt a hivatásos politikusokra, tehát akik a politikából élnek. Nekem azonban van hivatásom, s a társadalmi aktivizmus számomra afféle hobbi. S régen rossz, ha valaki életcélként határozza meg, hogy belőle bizony bármi áron is, de hivatásos politikus lesz. Hivatásos politikussá az válhat, akinek víziói a politikai közösség elégséges számú tagjainak vágyképeivel vágnak egybe. Létezik egy másfajta értelmezése is a „politikusnak”: a homo politicus. Itt az ideje, hogy helyreállítsuk a politika eredeti értelmét: a politikai közösség valamennyi tagjának – mint potenciális homo politicusnak – feladata, hogy részt vegyen a jó életről folytatott szakadatlan diskurzusban. S hát persze, ebben az értelemben politikus vagyok.

- Szépen hangzik, de ugyanezt szokták mondani a hivatásos politikusok is, akiket ti kritizáltok.

- A Védegyletben és a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezetben viselek ilyen-olyan tisztségeket, s mindkét szervezetre jellemző, hogy a döntéshozók nem a politikában élnek. Én ügyvéd vagyok, de akad köztünk biológus, társadalomtudós, orvos, egyetemi oktató, hallgató, hivatásos jogvédő stb. Működő demokráciában kellenek ilyen „politikusok”. De ha egyszer majd olyan lesz a társadalmi klíma Magyarországon, hogy a számomra fontos értékek iránt mutatkozik kereslet, akkor akár még hivatásos politikus is lehetek. Lehet, hogy ez az én életemben nem következik be. A kérdés az, hogy van-e lehetőség megalkuvások nélkül képviselni a politikában az elveinket, amelyekhez hűek akarunk lenni és amelyek lokális politikai konfliktusokon túlmutatnak.

- Sólyom ügyében ugyanezeket az érveket hangoztattátok, azt állítottátok róla, hogy az általatok is fontosnak tartott értékek védelmében cselekszik. Vajon ez a kampány minek köszönheti a sikerét: ezeknek az értékeknek, vagy annak, hogy telefonálgattatok közben országgyűlési képviselőknek?

- A győzelem három szavazaton múlt. Sólyom Lászlót az országgyűlési képviselők választották meg. Az, hogy a neve egyáltalán komolyan felmerült a jelöltek között, annak a példátlan szellemi, mozgalmi holdudvarnak köszönhető, amely kibontakozott körülötte, s az ő életútjának szólt. Impozánsan széles támogatói bázis jött létre, ami nélkül ez a győzelem nem jött volna el, bárhogyan taktikázik is a négy párt. A civilek annyit adhatnak bele egy ilyen akcióba, hogy megfogalmaznak bizonyos elveket, illetve politikusok számára meghökkentő - a szekértáborok jogosultságát megkérdőjelező - koalíciót hívnak életre, megfelelő időzítéssel. Az utóbbinak fontos a szerepe, mert könnyen el lehet képzelni egy olyan konstellációt is, amikor történetesen közös nevezőre találnak a pártok egy másik jelölt személyében.

- Ez az, amit mindenki tud. De a kérdésem arra vonatkozik, amit nem látott mindenki, tehát hogy mit csináltatok az érvek és a nevek nyilvános fölvonultatásán kívül.

- Nyílt lapokkal játszottunk. Elmondtuk, hogy természetesen beszéltünk parlamenti képviselőkkel a kezdetektől fogva. Nem vágtunk volna bele a kampányba, ha a kormányoldalon egyöntetű elutasításra találunk Sólyom László személyét illetően. De nem hiszem, hogy a parlamenti képviselőkkel az utolsó napokban folytatott telefonbeszélgetéseink segítették volna győzelemre Sólyom Lászlót. Arról volt szó, hogy a munkacsoport tagjainak mind a négy frakcióban voltak kapcsolatai, s a felfokozott hangulatban egy kicsit saját lelkiismeretünket nyugtatgattuk, hogy mi mindent megpróbáltunk. Nem tápláltunk olyan illúziókat, hogy a pálya széléről bekiabáló civilek érvei fogják meggyőzni a parlamenti képviselőket, miközben sokkal nagyobb tétekben folyt a játszma, mint hogy ki lesz a köztársaság elnöke. A telefonálgatásoknál sokkal jelentősebbnek ítélem azt a háttérmunkát, amelyet három hónapon keresztül sajtótájékoztatók, sajtóbeszélgetések, más médiamegjelenések és nyilvános rendezvények, valamint publikációk összehangolásával fejtettünk ki.

- Az elnökválasztás után komolyan felvetődött, hogy a Védegylet párttá alakul. Ha komolyan gondoljátok, hogy lehet más a politika, akkor miért nem alakultatok párttá?

- Talán éppen azért, mert komolyan gondoljuk. Túl azon, hogy a Védegylet, mint közhasznú szervezet párttá alakulása fogalmilag kizárt, az elnökválasztás kapcsán érzékeltük a szkepszist, ami a politikát ma körülveszi. Erről persze komoly viták folytak közöttünk. Ennek a kampánynak a sikere úgy képeződött le a médiában, hogy még a parlamenti döntésekbe is be lehet avatkozni állampolgári politizálással. Amit nem bánok, hiszen éppen ezt szeretném elfogadtatni a közvéleménnyel. De ha ebből, vagy a Zengő-ügy sikeréből mindenáron pártpolitikai tőkét kovácsolunk, akkor ugyanazt tesszük, mint amit a magyar társadalom a politikával kapcsolatban megszokott. A Védegyletnek eddig az volt a jelszava, hogy „Nem a hatalmat akarjuk megragadni, hanem az emberek képzeletét”. A pártosodás éppen ennek az ellenkezőjét üzente volna. Olyan mértékben elfordult a társadalom a politikai intézményektől, hogy most elsősorban a bizalmat kell megteremteni, és ez nem megy úgy, hogy apró, pillanatnyi sikerek hátán különböző csoportok a hatalmat akarják megragadni. Nem lehet büntetlenül erőszakot tenni a valóságon.

- A Védegyletben legalább tucatnyi munkacsoport működik, az egyiket "Sólyom for President" munkacsoportnak hívták, de akad itt olyan is, amely a génmanipuláció káros hatásaival, vagy a fenntartható mezőgazdasággal, illetve a közszolgáltatások privatizációjának ellenzésével foglalkozik. Személy szerint te elfogadod a fennálló rendet, a kapitalizmust és a képviseleti demokráciát vagy inkább egy másikat szeretnél?

- Nemhogy megváltoztatni kellene a rendszert, hanem inkább megvédeni az 1989-es jogállami forradalom vívmányait. Ha nem gondolkodunk innovatív módon a világ nagyobb részén ma fennálló demokráciáról, akkor előbb-utóbb csak a díszletei maradnak, és a mindennapi gyakorlatban még a jogintézmények is súlyosan sérülhetnek, elveszhet a tartalmuk, holott ezek mindenütt az alkotmányok alapját képezik. A huszadik századi értelemben vett forradalmakban nem hiszek: ezek tulajdonképpen nem szólnak másról, mint "meg nem értett" próféták akaratuk ellenére próbálnak másokat boldogítani. Ez a magatartás a huszadik században erőszakot szült, ma inkább a nevetségességet kockáztatja. Ha komoly kritikával akarjuk illetni a mai, mediatizált társadalmat, akkor ki kell dolgozni, adott esetben kis közösségekben begyakorolni a részvételi döntéshozatal intézményét. Bibó István már 1947-ben leírta, hogy a hatalommegosztás elvét ki kell venni a lomtárból, ahová az előző századforduló vaskalapossága helyezte. Tehát az alkotmányos alapelvekről folyamatosan és a kor szellemének megfelelően megújulva kell gondolkodni. Például lehet olyan javaslatokat kidolgozni, mint amit Sólyom László alkotott meg: a jövő nemzedékeinek ombudsmanja. Ez egy olyan elem, amely mintegy ellenőrzi a végrehajtó hatalmat és közben bevisz egy másfajta gondolkodást. Ilyen elem lehet az is, ha az önkormányzatoknak, a nonprofit szektornak a függősége megszűnik az államtól. Jó lenne megerősíteni egy-egy önkormányzaton belül bizonyos településrészek autonómiáját. Ezek nem forradalmi, hanem radikális demokrata elgondolások. Hiszem, hogy a fogyasztói társadalom peremhelyzeteiben lévők integrációját, az életesélyek egyenlő eloszlását, a politikai közösség kohézióját is csak egy nézetegyeztetésen alapuló, azaz deliberatív megoldásokon nyugvó berendezkedés képes szavatolni a huszonegyedik században. S mivel a természeti és a szociális kizsákmányolás párban jár a Földön: a fenntarthatósághoz fenntartható, a polgárok bizalmát élvező demokrácia-modell is kerestetik.

- Mint a Társaság a Szabadságjogokért ügyvivője, most több zöldszervezet, köztük az Energia Klub képviseletében számon kéred a Paksi Atomerőművön és az Országos Atomenergia Hivatalon azoknak a törvényeknek a betartását, amelyeket a rendszerváltás óta fogadott el a parlament a környezeti adatok nyilvánosságával kapcsolatban. A bíróság előtt azt állítottad, hogy az erőmű viszonya a nyilvánossághoz lényegében nem változott a Kádár-rendszer óta. Valóban hiszel abban, hogy a szépen hangzó elvek számon kérhetőek ebben az országban? Hiszen már Bibó megmondta, hogy itt hivatalosan minden másként van, mint valójában.

- Természetesen. Függetlenül attól, hogy ez a per hogyan fog eldőlni. Rajtunk múlik, hogy a szabályokat mennyire tartják be akár gazdasági, akár igazgatási hatalmak. A környezeti információs szabadság ügyében kevés pert kezdeményeztek Magyarországon az elmúlt négy évben, mióta az ide vonatkozó Aarhusi Egyezmény részesei vagyunk. Ez az egyezmény szavatolja a jogunkat, hogy környezet sorsát érintő ügyekben tájékozódjunk. Bármennyire is furcsa, de a bírósági döntés rajunk is múlik, tehát azon, hogy a bíróság milyen gyakran találkozik ilyen üggyel és milyen gyakorlata alakul ki. Ha nem kényszerítjük színvallásra a gazdasági, politikai potentátokat, és ha ezek az eljárások nem járatódnak be a bírói gyakorlatban, akkor a bíróságok sem tudják garantálni ezeket a jogokat. Paks részben üzleti titokra hivatkozva tagadta meg a tájékoztatást a sérült fűtőelemek további sorsát illetően. Az ügyben érintett cégek olyan információkkal rendelkeznek, amelyek hiányában nem tudjuk megítélni, hogy milyen környezeti kockázatnak vagyunk mi és az utódaink kitéve, és vitatkozni sem tudunk az alternatív energia előnyeiről. Vagy a génmanipuláció ügyében az igazi nagy titkok nem a kormányoknál meg a közigazgatásnál vannak, hanem különböző cégeknél. A következő, ha úgy tetszik, forradalmi kihívás az lesz, hogy ezeket a multinacionális molochokat rá lehet-e kényszeríteni színvallásra. Mert ha gond nélkül teleszórhatják a földgolyót génmódosított növényekkel, és ezt üzleti titokká nyilváníthatják, akkor lassan az egész világ üzleti titok lesz, és elgondolhatatlanná válnak a jó élet lehetséges alternatívái. Ha nincs információ, nincs vita.

- Hallottam már arról is, hogy a Védegylet esetleg elindul a budapesti önkormányzati választáson. Erről mi az álláspontod?

- Nincs erről semmiféle döntés. Tény az, hogy az önkormányzati törvény szerint civil szervezetek indulhatnak, ennek megfelelően Nyugat-Európában és itthon is számtalan település választott testületében képviseltetik magukat társadalmi szervezetek. Akkor helyeselnék egy ilyen gondolatot, ha több szervezet fogna össze és indulna együtt a választásokon. Hiszen számos más önszerveződésről is tudunk, amely képes lenne egy alternatív, élhető várospolitikával előállni. De csak akkor érdemes elindulni, ha a mozgalmi bázisban van kellő elszánás, másrészt ha valóban tudnánk mást kínálni, mint az országos parlamenti pártok.

- Egy olyan alternatívát, mint például Porto Alegre kínál az önkormányzatiságra?

- Például.

Schiffer András