Üzenetek jobbra

Könnyen szereztünk piros pontokat Bukarestnél azzal, hogy az Országgyűlés viszonylag simán ratifikálta a román EUcsatlakozási szerződést. Legutóbb talán akkor váltott ki egy magyar külpolitikai lépés a mostanihoz fogható örömöt keleti szomszédunknál, amikor pár évvel ezelőtt a román NATOtagságra bólintott törvényhozásunk. A mostani jóváhagyásnak nyilván nem a román örömszerzés volt az elsődleges célja, de azért e bizalomépítő szavazás nagyon is ráfér a kétoldalú kapcsolatokra az októberre tervezett magyar-román kormányülés küszöbén. Különösen jól jöhet majd ez a nemzeti vízumról most induló kétoldalú egyezkedéseken - főleg, ha tényleg csúszna a román uniós tagság dátuma.

De az Országgyűlés döntése nemcsak azért érthető, mert hiszen - valljuk be - végső soron rutineljárásról volt szó; a román EUcsatlakozás valójában régen lefutott ügy. Ráadásul a mostani jóváhagyás illeszkedik ahhoz a többékevésbé konszenzusosnak mondható állásponthoz, hogy Magyarországnak nem érdeke a szomszédok európai felzárkózásának akadályozása.

Mindezeket előrebocsátva nem is nagyon érti az ember, milyen praktikus meggondolásokból hazaárulózott a ratifikálási vita közben az Országgyűlés karzatán a radikális jobboldal aktivistája - hacsak nem maga a botrányokozás volt a célja. És legalább ennyire érthetetlenek azok a határon túli „átkiabálások” is, amelyek arra buzdították az anyaországot, hogy bátran álljon a sarkára; Csapó József például azt követelte: az Országgyűlés ne adjon zöld jelzést mindaddig, amíg Bukarest nem járul hozzá a székely autonómiához.

Talán olcsó dolog volna a szóban forgó romániai politikusokat arra emlékeztetni, hogy ugyanők mintha kevésbé hangosan kérnék számon saját országuk kormányán a területi autonómiát, mint mostanában az anyaországon a kettős állampolgárságot. Az elmúlt hónapokban határozottan az volt a benyomás, hogy jóval bátrabban lobbiznak az utóbbit illetően. Annak felvetése viszont mára a teljesen jogos anyaországi kíváncsiságot elégíti ki: vajon nem nonszensz dolog-e az autonómia és a kettős állampolgárság egyidejű követelése részükről?

Ugyanígy persze az is megkérdezhető volna tőlük: tényleg jobb lennee most a romániai magyarságnak, ha Magyarország kedden megvétózza Románia uniós csatlakozását? Mert hiszen a ratifikálás és a székely autonómia ügyének összekapcsolása nemcsak a magyar-román viszony automatikus eljegesedésével és persze hazánk uniós elszigetelődésével járna együtt. Hanem mindenekelőtt a romániai magyarság perspektíváinak beszűkülésével. Mivelhogy számára Románia gyors uniós tagsága semmivel sem kevésbé fontos, mint a többségi románságnak - sőt.

Felfoghatók e disszonáns hangok szimpla politikai rövidlátásnak. Talán az egész ügy mellett nagyvonalú kézlegyintéssel el is lehetne siklani, ha e botrányba nem keveredett volna bele az országgyűlési jobboldal. De hát belekeveredett. A parlamenti patkónak e fertálya ugyanis háromféle (ha úgy vesszük: a teljes - beleértve a szélső radikális - jobboldalt lefedő) üzenetet küldött a hazai választónak keddi szavazási technikájával. Hiszen a Fideszfrakciónak csak az egyik fele szavazott igennel a román EUtagságra, a másik fele viszont - bár bent ült a teremben - „elfelejtett” gombot nyomni. Még súlyosabb megítélés alá esik a Fidesz oldalvizén a politikai túlélésért lapátoló egykori MDFesek „nem” szavazata. Ez nem egyszerűen megmagyarázhatatlan - ez botrányos lépés volt részükről. Mostantól az illetők gyakorlatilag kiiratkozottnak tekinthetők a felelős politikusok sorából.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.