Bárkivel megtörténhet, kivált, ha valamilyen megrázkódtatás érte, hogy rosszkedvű, nyomott a hangulata, nincs kedve semmihez. Ez még nem jelenti azt, hogy depreszsziós. A szó klinikai értelmében több tünetegyüttes megléte jelenti azt, hogy valaki valóban beteg, és csak akkor, ha a tünetek legalább két hétig fennállnak – mondta dr. Frecska Ede, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főorvosa.

A felmérések szerint átlagosan a népesség 20-25 százaléka életében legalább egyszer belekerül egy ilyen állapotba, amelynek sokféle tünete van. Nem is egyformán jelentkeznek mindenkinél a jelek. Van, akinek például nincs nyomott hangulata, de a többi jel mégis a betegségre utal. Gyerekeknél és időseknél gyakran ingerlékenység és agresszivitás a figyelmeztetés. Felnőtteknél sokszor testi panaszokkal kezdődik a depresszió: szívtáji, gyomortáji panaszokkal, fejfájással, krónikus fájdalmakkal, hátfájással, s a háziorvos az, aki a beteg ismerete alapján rátalálhat az igazi bajra.

A család is érzékelheti a változást. De sokszor nagyon nehéz meggyőzni a betegeket, hogy elhiggyék: orvoshoz kell fordulniuk, és bajukra van orvosság. Ennél csak az nehezebb, hogy a család elviselje a depressziós emberrel való együttélés nehézségeit, kínjait.

Pedig nem szükségszerű egy életen át hurcolni a szenvedést. Sokakat visszatart a kezeléstől, egyáltalán attól, hogy elfogadják a betegség tényét, hogy a külvilág megbélyegzi, akiket utolért a baj. Nálunk. Egyelőre. Mert a világ szerencsésebb tájain már nem így van. Frecska főorvos úr sem használja szívesen a depresszió kifejezést, inkább azt mondja: hangulatzavar. Amely gyógyítható. De a gyógyulást az előítéletek fékezik. Az a tapasztalat például, hogy az emberek szívesebben isznak bármilyen reklámozott teát, amelynek az összetétele bizonytalan, időnként kétes is, semmint hogy elmenjenek az orvoshoz.

A gyógyításnak két módja van: a pszichoterápia vagy a gyógyszeres kezelés, illetve a kettő kombinációja. A tapasztalatok szerint a betegek kétharmadát a gyógyszerekkel négy-hat hét alatt ki lehet hozni a depresszióból, egyharmaduknál pedig egy másik gyógyszer hozhatja meg a megfelelő hatást. Az ódzkodás gyakori oka az is, hogy elterjedt a hiedelem: ha valaki egyszer elkezdi szedni az antidepresszánsokat, akkor már élete végéig abba sem hagyhatja. Ez így tévedés. Ha valakinek egy nagy depresszív periódusa volt, akkor legalább egy évig tanácsos szednie az orvos által előírt gyógyszert, de utána meg lehet próbálni abbahagyni. Akinek kétszer volt, annál óvatosabban kell eljárni, de csak azoknak a betegeknek kell állandóan szedniük a gyógyszert, akiknek már háromszor volt depressziós szakasz az életükben. Mindezt szigorúan orvosi felügyelet mellett.

"A gyógyulni akarás a gyógyulás része." (Seneca)