A párizsi Theatre Ouvert fekete falakkal körülvett színpadán egy íróasztal és rajta egy lámpa. Ebben a minimalista díszletben adja elő egy hónapon át minden este Jean-Quentin Chatelain zenei ritmusú igazi imaként a Kertész-kisregényből adaptált monológot,  amely az "első mondattól szökőkútként tör fel, és sötét vizekre sodorja" a teltházas közönséget, s "a legrosszabbon való átkelés során" a Libération kritikusa szerint a nyelv emlékeket és sebeket  idéz, de egyben az egyetlen lehetséges gyógyító balzsamot is jelenti.

Joel Jouanneau rendezésében a színész egyszerre testesíti meg az íróasztala mögül beszélő írót, és a makacs gyermeket, aki az árnyékok országának irodalmából az örök életbe jut, s akinek vidám szemei megakadályozzák, hogy a monológ keserűséggel záruljon - írja a francia kritikus.

A Le Monde című napilap az évad különleges és felkavaró pillanataként méltatja az előadást, amelyben a haláltáborok sötétségéből radikális és szükségszerű éleslátással szakadt ki a  magyar Nobel-díjas író hangja. A párizsi bemutató után az előadás októbertől 2006 márciusáig országos turnéra indul, s valamennyi francia nagyvárosban látható lesz. (MTI)