De benn is minden túlméretezett. Nemcsak a dómkapunyi pezsgősüveg és a hozzá illő poharak, a kártyák, kockák, dominók, szerpentinszalagok és evőeszközök, de lónyi méretű - két ember adja -, a Frosch részeg látomásában megjelenő egér is. És persze belóg egy fontos szerepű zsebóra is. Khell Csörsz díszlete elrajzoltságával is egyszerre izgalmas és ízléses. Szellemes a keretjáték. Ketten táncolják, Johann Strauss aranyszobra meg egy ősz szakállú frakkos úr, én legszívesebben Jókainak nézném, akivel évtizeddel a Fledermaus, azaz a Denevér, illetve Bőregér után együtt alkották a Cigánybárót. Lőcsei Jenő koreográfiája itt frivol, elegáns, ironikus. (Sajnos egyetlen papírt sem találtam, ahol az előadók föl volnának tüntetve. Mindenütt olvasom viszont Zöldi Gergely nevét, de munkájáról semmit sem mondhatok, dalszövegeit ugyanis elénekelték, s így egyetlen mukkot sem értettem belőlük.)

A többi egyébként ugyancsak a túlméretezés és elrajzolás jegyében született, de nem ennyire jó. Az átdolgozók, Kállai István és Böhm György bátran behozzák a darab születése után másfél évtizeddel fölépült Eiffel-tornyot, de óvakodnak fölismerni a főbb szereplőkben a mi korunk igazi "hőseit". Így nem zavarnak bele a mulatságba, amelyet a klasszikus bécsi operett ma is megszerez. Kalocsai Zsuzsa előkelően mozog és énekel, Fischl Mónika lendületesen játszik és koloratúrázik, Oszvald Marika most is verhetetlen kedéllyel gázol át a túlkoros művésznői szerep nem túl eredeti poénjain. Földes Tamás, aki a bemutatóra természetesen meggyógyult, fiskálishoz illő joviális erőszakossággal jeleníti meg a címszerepet, Nyári Zoltán meg nem kevés sértett agresszivitást csempész Eisenstein vesszőfutásába.

Akár jó is lehetne, összességében azonban a játék nem tud igazán elrugaszkodni a nagyoperetti stílustól, noha megpróbál. A lendületes ribillió közben elvész a főúri-nagypolgári elegancia, de nem lép helyébe a mai viselkedésmód. Érthető, Kerényi Miklós Gábor igazgató és rendező, aki erre az alkalomra nemcsak a darab régi címét, de saját becenevét is előbányászta, és helyenként Keróként jegyzi az előadást, szórakoztatni, nem sértegetni akarja publikumát.