Fiktív kölcsön, elveszett ház
Szerencsi Sándorné története azzal kezdődött, amivel - a dolgok rendes menete szerint - végződni szoktak a hasonló ügyek: egy jogerős ítélettel. Körülbelül hat éve előzetes értesítés nélkül fizetési felszólítást kapott többmilliós tartozás rendezésére. Az asszonynak tudomása szerint semmiféle adóssága nem volt, ezért nem értette, mire utal az okirat. Kétségbeesett nyomozásba kezdett.
Bíróságról bíróságra járt, míg végre tudomására hozták, hogy egy kölcsönszerződés rejlik a tudomása nélkül meghozott ítélet mögött. A hivatkozott szerződésben az áll, hogy tizenkét éve bizonyos Szemerédi István huszonötmillió forintot adott kölcsön Szerencsi Sándornénak, kamatra. Az ügyletet két tanú - Dobos Gézáné és Nagy Jenő - "szentesítette".
- Megszólalni se tudtam a döbbenettől, hiszen soha nem kértem kölcsön, és Szemerédi Sándort, aki régi ismerősöm, évek óta nem láttam, a tanúkat pedig nem is ismerem - meséli a nő. - Mondtam az illetékeseknek, hogy ez fiktív ügylet, mert nem én írtam alá a szerződést. Jobban megvizsgálva az iratot, észrevettem, hogy a csatolt dokumentum nem eredeti példány, hanem fénymásolat. Ezt szóvá tettem, de kétkedve néztek rám, majd megkérdezték: ha ártatlan vagyok, miért nem vettem részt a bírósági tárgyalásokon, hiszen - mint közölték - engem mint alperest, levélben értesítettek az ügyről.
Szerencsi Sándorné kiderítette, hogy valóban küldtek értesítést, de nem az ő címére, hanem a XVII. kerületi Pesti út 173. alá.
- A címből csak a kerület stimmel, a többi nem - mondja. - Nem értem, hogyan történhetett, hogy a végrehajtási felszólítás a valódi lakcímemre érkezett, a korábbi értesítések pedig másutt kötöttek ki. A megjelölt helyen egy posta, egy bank és egy gyógyszertár áll. Ezt is szóvá tettem az illetékeseknek, sőt igazolást is vittem róla, de semmire sem mentem vele. Ezután írásszakértőhöz fordultam, hogy bebizonyítsam, nem én írtam alá az ominózus iratot.
A vizsgálatot Verebesné Kele Ilona igazságügyi kéz- és gépírásszakértő végezte. A szakvéleménye szerint "...a kérdéses névleírás - nagy valószínűséggel állíthatóan - hamis, az nem a névtulajdonostól származik". Szerencsiné ezt követően a XVII. kerületi rendőrség segítségét kérte. Feljelentést tett csalás miatt - a kölcsönadó, illetve a tanúk - ellen, és pert is indított ellenük.
- A pert első és másodfokon is elveszítettem - meséli. - A Fővárosi Bíróságon megállapították, hogy bár a kölcsönszerződés, vagyis az irat maga hamis, nem zárható ki, hogy annak tartalma igaz. Elég, ha az ügyletre vonatkozó, ráutaló magatartást tettem, magyarázták. Vagyis azért veszítettem el a pert, mert a szakemberek úgy vélik, hogy köztünk szóbeli megállapodás született a huszonötmilliós kölcsönről. Ezt valamiféle tanúk is bizonygatták azokon a tárgyalásokon, amelyekről nekem tudomásom sem volt.
Az asszony nem adta fel. Megint elment a rendőrségre, aztán az ügyészségre. Vitte a bizonyítékokat, érvelt, magyarázott. Kitartásának és erőfeszítéseinek köszönhetően két éve az ügyészség is vizsgálni kezdte az ügyet.
- Az ügyészségi nyomozás megindulásakor Szemerédi István elhagyta Magyarországot - állítja. - Úgy tudom, jelenleg Svájcban él. - Nem is jelent meg a legutóbbi tárgyaláson, emiatt a pert jövő májusra napolták. Az a gond, hogy addig az állítólagos sokmilliós tartozásom miatt elárverezhetik a lakásomat. Pedig a három okirat-hamisítóról az ügyészség megállapította, hogy vétkesek. Ennek ellenére a szakemberek húzzák az ügyet, és figyelmen kívül hagyják, hogy én a következő tárgyalás időpontjáig gyerekemmel az utcára kerülhetek. Nem értem, hogy egy nyilvánvalóan hamis szerződést miért nem semmisítenek meg.
Szerencsi Sándorné úgy érzi, hogy csak a demonstrálás mentheti meg a kilakoltatástól. Ezért mától egy hétig mindennap tüntet az ügyészségi nyomozóhivatal előtt.
- Azt szeretném elérni, hogy érdemben nyomozzanak az ügyemben, ne húzzák el évekig a pert - mondja. - Az időhúzásnál az is jobb lenne, ha elutasítanák a beadványomat. Abban az esetben tovább tudnék lépni, például a strasbourgi bíróságtól kérhetnék igazságszolgáltatást.
Szerencsiné azt mondta: ráér tüntetni. Az elmúlt években ugyanis munkaképtelenné vált: a többéves bizonyítási procedúra felőrölte az idegeit, csak az ügyre tud koncentrálni. És arra, ha netán vesztesként kerül ki, miből fogja az évek folyamán a kamatokkal 93 millióra duzzadt "kölcsönét" kifizetni.
