De például most nagyon jól el lennék egy infra távolságmérővel, mondjuk 100 m. távolságra: igen fontos tudni, pl. hogy mennyire van tőlem a szomszéd kocsija, meg az is, hogy hány méter a szobám hossza, (egyébként tudom). Egy gombnyomás az egész és mutatja. Hát nem őrület? Nix colstok, centi, térdelés a plafonon, - mutatja. Aztán virtuális - vágyálombeli - gyűjteményemben csoda-kütyünek lehetne a beszélő navigátor: benne lenne a zsebemben, és szólna, "most forduljon be balra!", (mért magáz?) és ha én viszont nem fordulnék be balra, akkor ő sziszegne, elküldene a francba, felmondana, - majd egy újabb kanyart javasolna - én meg élvezném a froclizást. (Meg azt hogy bámulnának, hogy beszél a zsebem...) Marhaság. Egyébként már működik, használják, lassan felejtős.

Most viszont, mintha lenne valami új a láthatáron. Ugye mindig az a probléma a mobilon levő Internet oldallal, a pda-s webezéssel, hogy kicsi a képernyő, sem olvasni nem alkalmas, képeket nézni is inkább kuriózum, mint élvezet. Na most kitaláltak egy olyan papírvékonyságú képernyőt, ami feltekerődik a pda-n belül, és ha nézni akarod oldalt kihúzhatod és mondjuk A4-es nagyságban nézegetheted. Ha kész, visszatolod, feltekeredik, a pda ugyanakkor, mint volt. (legfeljebb egy kicsivel nagyobb - nem biztos, hogy jól értem a kütyü  megoldását. Az is igaz, hogy 2008-ra ígérik, hát addig még sok egyéb kütyüért fogok lelkesedni, meg lekókadni, miután megvettem. Mert a kütyü termékciklusa ilyen: nagy lelkesedés, aztán "hát, hát...", majd unás, kidobás, fiók mélye, ajándékozás.

Aztán jön egy új kütyü. Mondjuk (álom!): az empátiamérő. Megmondaná, mit éreznek veled kapcsolatban, ha interjún vagy, ha randira mész, ha dicsér a főnököd stb. De az is lehet, hogy ettől mennél a falnak...