Az, hogy a fő műsoridőben sugárzott híradóban a férfiak maradtak benn, a nők pedig korábbra-későbbre szorultak, sajnálatos - mondja Gács Anna, az ELTE média tanszékének adjunktusa. Szerinte az volna kívánatos, ha a nők a tévében is minél többféle szerepben, és a férfiakkal egyenrangú félként szerepelnének. Gács Anna szerint hajlamosak vagyunk azzal áltatni magunkat, hogy a nők médiabeli alulreprezentáltsága vagy sértő megjelenítése nem annyira az előítéleteken alapul, mint inkább a rossz beidegződéseknek, a bátortalanságnak, a fantáziátlanságnak köszönhető.

- De azt állítani, hogy a híradó nézettsége a női műsorvezetők hiteltelensége miatt volt alacsony, egyszerűen bűnbakképzés - mondja a szakértő. - Csak-csak érteném, mit jelent a hivatkozott "hitelesség", ha a műsorvezetők olyan szerepben tűnnének fel, mintha a híreket nemcsak felolvasnák, de eszükbe is jutna róluk valami, ha alkalmuk volna bármi mást is kérdezni, mint ilyesmit: "Szervusz, Kata, mi a helyzet Brüszszelben?" A magyar csatornákon látható híradók többségében azonban a műsorvezetők - férfiak és nők egyformán - inkább bemondók, mint újságírók, inkább kirakatbabák, mint autonóm személyiségek, inkább sztárok, mint szaktekintélyek.

Bódis Kriszta író, dokumentumfilmes arra emlékeztet, hogy a nyolcvanas években készült egy összehasonlító kutatás, amelyben amerikai, nyugat-európai és magyar nőknek tették fel a kérdést: érte-e őket igazságtalanság vagy hátrányos megkülönböztetés a nemük miatt. Az eredmények azt mutatták, hogy a legtöbb igazságtalanságot az amerikai nők tapasztalták, azután a nyugat-európaiak, legvégül pedig a magyarok. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a szocializmus idején - és azóta - a magyar nőket kevésbé éri hátrányos megkülönböztetés, hanem azt, hogy a magyar nőkben mindez kevésbé tudatosodik, illetve, ha mégis, akkor kevésbé merik megfogalmazni. Ha megfogalmazzák, végképp nem fordulnak jogorvoslatért.

Tehát tűrnek - állítja Bódis. Inkább kétszer annyit küzdenek azért, hogy teljesítményüket a társadalom értékelje. Az írónő szerint, ha egy nő férfiasnak tekintett, azaz férfiak által agresszíven uralt területeken és pályákon jelenik meg, azonnal célponttá válik. Azonnal a pálya veszélyes elnőiesedése kerül szóba, ami a bújtatott szexizmust lefordítva azt jelenti: a munkaterület elértéktelenedik, gyöngül. Ha a nők a nőiességüket nem leplezve, magukat nem férfinak kiadva sikeresek, esetleg még jobbak is, mint az adott helyen dolgozó férfiak, akkor hiteltelenként igyekeznek félresöpörni őket. Sikereiket a szerencsének vagy külső tulajdonságaiknak tudják be.

A nők kiszorítása az esti híradóból valójában nem egyedülálló eset - vélekedik Bódis Kriszta. Azok a nők, akik férfiak által uralt, magas presztízsű munkahelyeken és területeken dolgoznak, nap mint nap megélik ezt a diszkriminációt. Még egy női többséggel dolgozó munkahelyen is automatikusan a férfit nevezik ki főnöknek. Ismert, hogy a magasan iskolázott nők milyen kis számban és nehezen kerülnek tudásuknak megfelelő pozíciókba.

- Saját tapasztalatom - mondja Bódis -, hogy amikor hatékonyabbnak bizonyulok a szakterületemen férfitársaimnál, vagy például független véleményt formálok, esetleg kritizálom férfiak teljesítményét, elsősorban felsőbbrendű, lekezelő, jelentéktelenítő reakciókat váltok ki, megkérdőjelezik képességeimet és hozzáértésemet, külső tulajdonságaim és nemem hangsúlyozásával a negatív és tradicionális nemi sztereotípiákat fordítják ellenem.

Nagyon nehéz mindenféle bizonygatás nélkül, pusztán a teljesítményünkkel, hozzáértésünkkel, tehetségünkkel megmutatkozni úgy, hogy közben ne tagadjuk meg önmagunkat és azt, hogy nők vagyunk. Örülnék, ha a negatív diszkriminációt, az előítéletes gondolkodást nem tűrő nők és férfiak egyaránt szolidaritásukat fejeznék ki azok iránt, akiket a híradós esethez hasonló penetráns férfiterror sújt, tesz még kiszolgáltatottabbá, bélyegez meg, állít félre, hiteltelenít.

Az, hogy az MTV Híradójában csak egyetlen műsorvezető van, Bajomi-Lázár Péter médiakutató szerint lehet jelzésértékű is. A Zsigmond Király Főiskola kutatásigazgatója értelmezésében ez azt is üzenheti, hogy az adás nem a látványra, hanem a tartalomra ügyel, nem szórakoztatni, hanem tájékoztatni akar, ellentétben a piacvezető kereskedelmi televíziókkal, amelyek esti híradói show-műsorokra hasonlítanak. Bár annak - mondja Bajomi-Lázár -, hogy a férfi műsorvezető maradt, míg a nők távoztak az esti hírműsorból, kétségkívül van egy kissé pikáns üzenete is. A BBC rádió 1920-as években született dokumentumában állt az, hogy a bemondók legyenek "erkölcsös, kulturált, tapasztalt és művelt férfiak". Ezt a szabályt a BBC természetesen már rég elvetette.

A MÚOSZ Nők a Médiában Szakosztálya diszkriminatívnak és elfogadhatatlannak tartja, hogy a magyar, magát közszolgálatiként meghatározó televízió vezetősége nőmentessé tette a főműsoridőben sugárzott tv-híradó műsorvezetői stábját - olvasható az újságíró-szövetség legfrissebb hírlevelében. "Az indoklás, amely szerint a nézők a középkorú, érett személyiségű, tisztes, őszes halántékú férfiakat tartják hiteles személyiségeknek - mely meghatározásnak az MTV műsorvezetői stábjában egyetlenegy hímnemű lény felel meg - erősen szubjektív. Mi, mint a MÚOSZ Nők a Médiában Szakosztály tagjai, magát a tényt tartjuk diszkriminatívnak, elfogadhatatlannak, ezzel a döntéssel ráadásul a nézőket is semmibe vették."