Rosszat szólsz autósról, polgármesterről, városvezetésről és ezzel a civileket - köztük engem is - belerángatod a rossz westernfilmek dichotóm tipológiájába, amitől annyira unalmasakká válnak. A filozófiai merevség pedig egészen biztosan a tények elhajlítását, torzítását vonja maga után, ahogy ezt már olyan mestereknél is, mint Hegel, megfigyelhettük. Különben mi más oka lenne annak, hogy a valóságnak ellentmondó tényeket írsz. A Fővárosi Önkormányzat udvarán például egészen remek biciklitartó van. Felállítását már rég kiharcolta az a tucatnyi köztisztviselő, akik rendszeresen két keréken jár hivatalba. A közösségi közlekedés leépítéséről sem most a legidőszerűbb a szónoklás, amikor végre valahára - szintén egy civil szervezet kezdeményezésére, és előterjesztése alapján - az éjszakai közlekedés teljes rendszerét átalakították, bővítve, sűrítve azt. A szapulás műfaját akkor használjuk eredményesen, ha csak akkor élünk vele, amikor alapja van.

Sötét a világos ellen, jó a rossz ellen, a szőke-kék szemű hős a rossz arcú-sebhelyes negatív hős ellen. Miközben a biciklisek és autósok közelharcáról olyan szuggesztív képet rajzolsz elénk, elfelejtkezel arról, hogy a legtöbb biciklista egyben autóvezető, sőt akár autótulajdonos is és néha-néha mindannyian gyalogosokká válunk. Gondolom, te se küldenéd el vagy fütyülnéd ki azt az Audi-, Porsche- vagy BMW-tulajdonost, aki csütörtökön csatlakozik a bicajos menethez! Sőt igazi hatást akkor fog elérni a Critical Mass, és a városi biciklis társadalom, ha minél több fővárosi és parlamenti képviselőt enged maga mellé, ahelyett, hogy előre ellehetetlenítené az együtt-tekerést. A kapuk szélesre tárására van szükség, nem kiátkozásra, kirekesztésre!

Ezért nem tetszik a cikked, mert nem - akár csak egy évben egyszeri - alternativa-választásra bátorít, hanem címkét gyárt és ellenséget szít. A város lakosságának alig egy százaléka az, amely majdnem mindenhova bringával jár, miközben a város egynegyede rendszeresen ül nyeregbe. Az autómentes nap éppen azért jött létre, hogy bemutassuk: a játékelmélet értelmében hogyan lehet a kritikus tömeget létrehozni a közösségi közlekedéshez. Ha csak én döntök úgy, hogy otthon hagyom az autómat, és a BKV-t választom, rosszabb helyzetbe kerülök, mintha a saját autóm melegében, rádióhallgatás közben állnék a dugóban. Ha azonban sokan ugyanígy teszünk, mindenki jobban jár, mindenki kényelmesebben juthat munkába. Tömegközlekedve. Ez az igazi kritikus tömeg. A biciklis felvonulás pedig egy élő óriásplakát lesz, amely a város szorításában egymásra utalt lakók és ingázók, és a város vezetésének figyelmét hívja fel erre a jelenségre.

Az autótulajdonosok érdekeit szem előtt tartó város és közlekedéspolitika káros hatásait természetesen senki sem tagadja. Nyugat-Európa bölcs férfikorba hajló demokráciáiban már egyre kevésbé játssza el a társadalmi pozíció meghatározásának szerepét az autó - ahogy te írod - “vastömege". Azonban 40 évig bolygatott, majd azóta is folyamatos vulkanikus mozgásoktól megviselt vidékeinken a birtokolt autó minősége, úgy tűnik fel, egyelőre elengedhetetlen, mert elég megbízható társadalmi státusjelzőnek bizonyul.

Abba a téveszmébe se essünk, hogy Budapesten kevesebben járnának munkába tömegközlekedési eszközzel, mint más nyugati nagyvárosokban. Hiszen a számok pont a fordítottját mutatják. Az sem igaz, hogy Nyugat-Európában kevesebb autót vásárolnának, egy családnak kevesebb autója lenne, vagy ritkábban cserélnék le a családi járgányt, mint idehaza. Tehát autódominanciáról sem beszélhetünk kevésbé, mint itthon. Az alternatív közlekedés fejlesztése a természeti károk kiegyenlítése, a városi-vidéki környezetszennyezés kiegyenlítését jelenti, a városok életképességének megtartása érdekében. Ne is reméljük, hogy “autóirtóként" valaha is célt érhetünk, inkább bicikliosztók, útfestők és öreg néniket az úton kellő határozottsággal átvezető úttörők akarjunk lenni! Öntudatos és határozott gyalogosok és biciklisták!

Kravalik Zsuzsa, egy önkéntes rendező