Furcsa módon a miniszterelnöknek kell vitára késztetnie az ellenzék vezetőjét. Alapvetően érteni vélem Gyurcsány Ferenc szándékát, ennek ellenére úgy érzem, hogy "ez olykor túlzásokba hajlik, eltúlzott". Ezekkel a felszólalásaival Gyurcsány átlépte az alsó ingerküszöböt. Sajnos, egyben egy felső ingerküszöböt is, s átesik a ló másik oldalára. Miközben a politikailag racionális célja az, hogy valahogy megszólítsa Orbán Viktort, ezt olykor annyira túlhajtja, hogy az már inkább ellenszenves. Valamilyen mértéket kellene találnia. Egy napirend előtti politikai beszéd sem foglalkozhat szinte felerészben Orbán Viktorral. Az MSZP-t mindig is jellemezte egyfajta Orbán-fóbia, s ez valamelyest ésszerű. De mint mindenben, itt is a kevesebb több lenne. Spanyolviasz, ha a tanácsadók azt "találták fel", hogy polémiára kell késztetni Orbán Viktort, be kell rángatni az ellenfelet a ringbe. Amíg ugyanis Orbán nem lép szorítóba, nehéz vele megküzdeni. És akkor marad a mostani különbség a nagy pártok között. Azzal egyetértek, hogy Gyurcsány Ferencnek kockáztatnia kell. Mondjuk, egy amerikai stáb képes stratégiai tanácsokat adni, de a kivitelezés már a miniszterelnökön és beszédíróin múlik.