A bonyolultság kedvéért fogadjuk el a Fidesz szempontját, és lássuk meg benne azt, hogy egy jól hajrázó jelölt csodákra képes. (Vagy ahogyan ők tapasztalták 2002-ben - csaknem ilyesmikre képes...) Fogadjuk el ezt akkor is, ha ezúttal a magyarországi - egyelőre Schröder két-három hónappal ezelőtti helyzetét idézően szintén átlag tízpontos hátrányban lévő, de Gyurcsány Ferencben nagyon is bízó - szocialisták lelkét erősítené. Schröder sikere a politikus személyiségére építő stratégiák sikere. Ez egyfelől a szereplőktől függetlenül intellektuálisan örömtelen tud lenni. Másfelől Magyarországon általában (Torgyán József tündöklését és bukását zárójelbe téve), Orbán Viktor 2002-es "tavaszi hadjárata" óta pedig különösen tudható, hogy így van. Nálunk csak 1998 óta vannak miniszterelnök-jelölti kampányok, de 2002-ben már sokak számára ijesztő méreteket is öltöttek. (E helyütt nyilván nem Medgyessy Péternek a két forduló közötti, Gerbeaud-ban tartott fogadóórájára gondolok, hanem a gátlásokat lebontó Orbán-nagygyűlésekre.) Ahhoz azonban, hogy a Schröder-jelenséget kellő megfontoltsággal értékeljük, el kellene tekintenünk attól is, ami az itthoni haza- és családmentésre mozgósító ellenkampányban történt.

Fontosabb most az a politológiai közmegegyezés, hogy ha Orbán nincs, az az iskolapadokig, templombelsőkig, BKV-buszokig és barátságokig érő drámai két hét sincs. Hogy tehát a politikus személyiségnek valamiféle, minden racionális megfontoláson túli ereje mutatkozott meg akkor nálunk. Az is nyilvánvaló, hogy nem Orbánról szól a történet. Nem is csak Schröderről. Blair személyisége éppen olyan meghatározónak tetszik Európa szempontjából, mint például Berlusconié. A sztárszerep befogadására szocializált nyilvánosságot is elcsendesítheti ez a névsor. Itt erre, ott arra szavaznak egy-egy erős személyiség vonzásában? McLuhan híres értelmezése szerint maga a média az üzenet. Most már egyre inkább maga a politikus az üzenet. Így mind kevésbé fogadhatunk jól artikulált, valóságos üzeneteket. Hiteles érv helyett jó esetben hiteles személyiséget kapunk. Mondják ezt ideológiafosztottságnak is. Tény, hogy egyre kevésbé fogalmazhatók politikai gondolatok letisztított és bátran vállalt érdekek mellé rendelve. Egy vállalt személyiség itt, egy elutált ott. Ez a választási helyzet? Talán igazságtalan mindezt éppen az elemzők által elegánsnak és tisztességesnek nevezett német választás és a fair Schröder kapcsán felhozni, de mégis meg kell tenni.

Egy hírünk szerint valószínűsíthető: jövő április 9-én rendezik Magyarországon a választások első fordulóját. Reményként fogalmazom meg: nem Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor között, és nem Dávid Ibolya, valamint Kuncze Gábor puszta párbajsegédletével.