A mérnökkamara szerint vízben hagyták a vízügyet
Az okokat nem csak a konkrét helyi hidrometeorológiai, tervezési vagy üzemeltetési tényezőkben kell keresni. A legfőbb ok, hogy az állami kezelésű vízfolyások fenntartási és üzemeltetési költségkerete folyamatosan csökken, és már a műszakilag szükségesnek a harmadát sem éri el, a vízi társulatok állami támogatása pedig az idei évre teljesen megszűnt - fogalmaz az állásfoglalás.
Kováts Gábor, az MMK elnöke lapunknak nyilatkozva mindehhez hozzátette: ma már egységes vízügyi szervezetről sem lehet beszélni, hiszen az irányítás három minisztériumhoz (a környezetvédelmi és vízügyi, a földművelési, illetve a belügyi tárcához) tartozik. Az ágazatot folyamatos pénzelvonás sújtja, pedig a legutóbbi évtizedben több alkalommal bebizonyosodott, hogy a szakszerű, folyamatos fenntartás és üzemeltetés végső soron kevesebbe kerül (vagy kerülne), mint a védekezés és a helyreállítás költsége.
- A szakma érdekérvényesítő képessége folyamatosan csökken. Így nem tudjuk megakadályozni a vízügyi szempontból elfogadhatatlan és ésszerűtlen településfejlesztési tervek megszületését, vagy például a megoldatlan vízelvezetésű területek beépítését - szögezi le a kamarai elnök. Mindez - Kováts Gábor szerint - részben még a bősi vízlépcső körüli vitára vezethető vissza, a vízügyi ágazat tekintélye (és ezzel összefüggésben a pálya népszerűsége) azóta mélyponton van.
A mérnökszervezet szerint sürgős feladat lenne a vízügyi szervezet megerősítése - a rendszerváltáskor húszezer vízügyes volt, most 4500 -, az ütőképességét csökkentő újabb átszervezési, privatizációs előkészületek felfüggesztése, a vízkárveszélyes települések fejlesztési és rendezési terveinek felülvizsgálata. Azt is elengedhetetlennek tartják, hogy a 2006. évi költségvetésben a vízkármegelőzés prioritást kapjon.
A mérnökkamara véleményével harmonizál a vízgazdálkodási társulatok idei közgyűlésén elfogadott beszámoló is. E szerint 2004-ben nem volt elég forrás a közcélú művek fenntartására, és nem volt újonnan induló közcélú beruházás és rekonstrukció sem. A rekonstrukciós program folytatására pedig égetően szükség lenne, hiszen a program a felénél tart. Az elmaradt munkáknak az a következménye, hogy sokat romlott a közcélú művek állapota, csökkent a védelmi képesség. Az elmaradt fenntartási munkákat már csak nagyobb költséggel lehet bepótolni. A rekonstrukció és a beruházás hiánya pedig kettétöri a fejlesztési elképzeléseket, és kezd kidobott pénzzé válni az a sok milliárd forint, amit az elmúlt években a társulatok a közcélú művek rekonstrukciójára fordítottak.
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium illetékese lapunk érdeklődésére azt válaszolta: nem kívánnak reagálni a mérnökkamara állásfoglalására.
