Magyar Agora a cigányságról
Örkény Antal szociológusnak köszönhetően új, az Egyesült Államokból átvett kutatási módszer debütált Magyarországon. A módszer lényege: egy adott témáról megkérdeznek - jelen esetben - ezer embert, majd a megkérdezettek egy részét vitára hívják, és megvizsgálják, hogy ennek hatására mennyiben változott a véleményük. A vita kisebb csoportokban és plenáris üléseken folyik.
A program hazai változata a Magyar Agora nevet kapta. A szervezők szerint a Magyar Agora korunk köztere és népgyűlése, ahol mindenki a nyilvánosság előtt fejtheti ki álláspontját a közügyekről, és szembesülhet azzal, miként vélekednek mások. Arról pedig, hogy a nyilvánosság minél teljesebb legyen, a programban részt vevő tévés, rádiós és internetes orgánumok gondoskodnak.
A Magyar Agora bemutatkozó rendezvényének témája a cigányság, helyszíne a CEU (Közép-Európai Egyetem) konferencia-központja volt, ahol szombaton a romák társadalmi hátrányaival és a szegénységgel foglalkoztak. Az elméletben oly kristálytiszta módszer végrehajtása kicsit döcögősen indult, egy amerikai tudós ingerülten rohangált a pulpitushoz, hogy instrukciókat osztogasson. Némi időbe telt, mire elhangoztak a kérdések: mit lehet tenni azért, hogy csökkenjenek az adóterhek, emelkedjen a bérszínvonal, és mérséklődjön a túlzott adminisztráció? Hogyan lehet felszámolni a szegénységet?
A vendégek tanácstalanul néztek egymásra. Nyilvánvaló volt, hogy az, aki minderre elfogadható választ tud adni, jó eséllyel pályázhat a "Magyarország örökös miniszterelnöke" tisztségre. Kolosi Tamás, a Tárki elnöke nem is kísérletezgetett ilyesmivel, inkább próbálta lehűteni a kedélyeket. Szerinte a szegénységet nem lehet felszámolni, csak kezelni. Ehhez is tisztázni kellene, hogy kiket tekintünk szegényeknek. Afrika sok országában a szegénység egyenlő az éhezéssel, míg például nálunk viszonylag kevesen éheznek, Svédországban pedig senki. Szegények tehát - állapította meg - mindenhol vannak, csak mindenhol más a viszonyítási alap.
Tausz Katalin szociálpolitikus nehezményezte, hogy Kolosi Tamás úgy beszél, mintha tétlenül bele kellene törődnünk a szegénység létezésébe. A Tárki elnöke ezt visszautasította. Magyarországon - mondta - a lakosságnak mintegy 3-5 százaléka nyomorog, a tágabb értelemben vett szegények aránya a definíciótól függően
10-20 százalék körül mozog. Arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy e két kategóriát hiba lenne összekeverni.
Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke hozzáfűzte: azokkal ért egyet, akik 7-8 százalékra teszik Magyarországon az "afrikai nyomorban" élők arányát. Szerinte bizonyos szempontból nem szabad különbséget tenni a roma és nem roma szegények között, mégis, a cigányok nyomorúsága azért nagyobb, mert helyzetüket előítéletek is nehezítik. Ugyanezt állította az Alternatív Nobel-díjas Bíró András is, hangsúlyozva, hogy a többségi társadalom még mindig nem akarja tudomásul venni, milyen diszkriminációt szenvednek el a cigányok. Teleki László, az esélyegyenlőségi tárca cigányügyi államtitkára, amint mikrofont kapott, azonnal méltatni kezdte a kormányzat intézkedéseit, Farkas László, Tiszabura roma polgármestere ellenben arra panaszkodott, hogy rosszul osztják el a támogatásokat. Horváth Aladár úgy vélte, hogy a leginkább rászoruló településeket az államnak kötelessége lenne pályáztatás nélkül segíteni. A javaslatot a közönség tapssal honorálta, a vitapartnereket viszont Horváth Aladárnak az a kijelentése hozta lázba, hogy - az építőiparban uralkodó állapotokból kiindulva - Magyarország lassan jobban hasonlít egy banánköztársaságra, mint egy nyugati demokráciára. A hasonlatot Kolosi Tamás és Teleki László is zokon vette.
Úgy másfél óra elteltével szóhoz jutott Kállai Ernő társadalomkutató is. A közmunka nem perspektíva - jegyezte meg -, a cigányságnak piacképes tudást kell szereznie. Hozzászólásából kiderült, hogy nem sok reményt fűz az ilyen-olyan kormányzati programokhoz. A kérdésre, hogy mire számíthat a jövőben a cigányság, Kállai Ernő röviden csak enynyit mondott: önmagára.
