A sikertörténet mögött egyetlen ember akaratereje, több száz, az átlagembernél nagyságrendekkel hiúbb honatya, és néhány kábeltévés társaság áll. A C-SPAN-t nem az adófizetők, hanem az amerikai kábeltévék tartják el jelenlegi 40 millió dolláros éves költségvetésével, 270 alkalmazottjával, három, napi 24 órában sugárzó tévé- és egy rádióadójával, két állandóan úton lévő promóciós autóbuszával, valamint tíz különböző internetes kiadványával egyetemben. Nem mintha annyi hasznuk lenne belőle, mint egy-egy közepesen zaftos pornócsatornából, vagy törvény kötelezné rá őket, hanem mert úgy vélik, ez is a kötelességeik közé tartozik.

Az alapító Brian Lamb egykori Pentagon-szóvivő, szabadúszó rádiós és médiakutató, a konzervatív Nixon-kormányzat telekommunikációs tanácsadója, aki 1979-ben szabályosan összekalapozta a mai értéken számítva is legfeljebb 10 millió forint körüli induló összeget. A C-SPAN reggelenként egy háromórás betelefonálós műsorral nyit, amelyben különszámon jelentkezhetnek a republikánus és a demokrata párti szavazók, illetve a középen állók. A csatorna ezután a kongresszus, illetve a szenátus napi munkáját sugározza - nemcsak a plenáris üléseket, hanem a bizottsági megbeszéléseket is. Különösen pikánsak a meghallgatások, mint például a Bush elnök által a Legfelső Bíróság élére javasolt John Roberts szenátusi "kínvallatása". Lamb negyedszázaddal ezelőtt egy interjúban azt mondta, a C-SPAN egyik célja az, hogy bemutassa, a politika nem mindig érdekes. Valóban, a műsor az idő nagy részében észvesztően unalmas. A törvényhozási munka hosszadalmas, és néhány üdítő botránytól vagy egy-egy háború előtti vitától eltekintve tökéletesen érdektelen. Vagy a fűrészpor szárazságú, patikamérlegen kiegyensúlyozott műsorvezetők és az interjúalanyok "beszélői fejei" látszanak, vagy beszédet, sajtóértekezletet tartó politikusok.

Az amerikaiaknak csak 5 százaléka nézi rendszeresen egyenes adásban a közéleti eseményeket, de a csaknem 300 milliós országban ez is 15 millió körüli törzsközönséget jelent. A nézők között valamelyes többségben vannak a liberális elveket vallók és az idősebbek. Érdekes módon még azoknak a kétharmada szerint is nagyon hasznos, vagy valamennyire hasznos a csatorna, akik saját bevallásuk szerint hetente egy percet sem pazarolnak rá. Egy politológia-professzor, aki könyvet írt a csatorna társadalmi hatásáról, könyvtárhoz hasonlította a C-SPAN-t: az emberek többsége nem túl gyakran veszi igénybe, de jó tudni, hogy ott van.

Lamb most a hatalom újabb bástyájának bevételére készül: a Legfelső Bíróság plenáris üléseit szeretné elhozni az amerikai háztartásokba. A testület egyelőre ellenáll, de már van precedens: 2000-ben az elnökválasztást eldöntő bírósági ülést egyenesben adták.