A Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetség, azaz a „HAND” aktivistái szerdán „fair trade” kávét szolgáltak fel újságíróknak Budapesten, a Parlament előtt. A kávé méltányos kereskedelemből származik, ami azt jelenti, hogy a termelők természetbarát módon állították elő, és a kereskedőktől méltányos összeget kaptak érte, tehát többet, mint amennyi a mai kereskedelmi gyakorlatban szokás.

Becslések szerint a méltánytalan kereskedelmi korlátozások évente 55 milliárd dollártól fosztják meg a világ fejlődő részét. Ez kétszerese a nekik juttatott segélynek.

A HAND szövetség szerint a méltányos kereskedelmi gyakorlat elfogadása hozzájárulna a világméretű szegénység csökkenéséhez. Ez azt eredményezné, hogy a Földön megtermelt javak másként oszlanának el, mint most, amikor a fejlett világ összehasonlíthatatlanul többet fogyaszt, mint a szegény többség.

A civil szervezet nyílt levelet intézett az ENSZ csúcstalálkozón részt vevő magyar delegációhoz és politikusokhoz, amelyben arra kérik őket, hogy a millenniumi fejlesztési célokkal összhangban cselekedjenek, és akadályozzák meg, hogy azokkal ellentmondó, vagy azokat ellehetetlenítő döntésekre kerüljön sor.

A Hand által szervezett rendezvény egy világméretű kampány része, mely Perutól Svédországon át Afganisztánig mozgatta meg a civileket.

A New York-i ENSZ csúcstalálkozón napirendi pont a 2000-ben elfogadott Millenniumi Nyilatkozatban leírt szerepvállalások kiértékelése. A 2015-re kitűzött célok, többek között a súlyos szegénység és éhínség felszámolása, az alapfokú oktatás mindenkire kiterjedő biztosítása, az egészségügyi ellátás színvonalának javítása, és a legtöbb áldozatot szedő betegségek, mint pl. az AIDS terjedésének megállítása, valamint a környezeti fenntarthatóság biztosítása, mind további lépéseket igényelnek a tagállamoktól, mert az elmúlt öt év látható eredmények nélkül zajlott.

Alábbiakban a HAND Szövetség nyílt levelét közöljük:

Tedd történelemmé a szegénységet! Határokon innen és azokon túl... - Nyílt levél a Magyar Köztársaság külügyminiszteréhez, a parlamenti képviselőkhöz, a felelős döntéshozókhoz.

„A szegénység nem természetes dolog. Ezt az ember okozza és ő az, aki ezt leküzdheti és megszüntetheti.” (Nelson Mandela)

Világszerte számos országban, több ezer civil szervezet és több millió aktív polgár kezdeményezésére nagyszabású és összehangolt események zajlanak a világszegénység leküzdésének jegyében,. A világ jómódú felének tömegei harcot hirdetnek a szegénység ellen: Európa és az egész „fejlett” világ megmozdul, mert polgárai mind nagyobb számban ismerik föl, hogy a Föld erőforrásai és gazdasági javai igazságtalanul oszlanak el. 1,2 milliárd ember él teljes szegénységben a fejlődő országokban, 1,1 milliárd embernek nincs tiszta ivóvize és 800 millió ember fekszik le minden nap éhesen.

Miközben a világ vezetői a 2005 szeptember 14-ei New York-i Egyesült Nemzetek Csúcstalálkozójára készülnek, a világ civil társadalma egyként emeli fel a hangját a ”Globálisan a szegénység ellen” kampány keretében. A kampány legfontosabb üzenete, hogy a globális szegénység leküzdésében az adósságok feltétel nélküli elengedése, nagyobb mértékű és hatékonyabb segélyezés biztosítása, és egy igazságosabb kereskedelmi politika kialakítása a legfontosabb lépések.

Az ENSZ állam- és kormányfőinek csúcstalálkozója egyedülálló és talán soha vissza nem térő lehetőséggel bír nemzetközi összefogáson alapuló tettekre, a feladatvállalásokban testet öltő, a világ jelenlegi helyzetén javító intézkedések meghozatalára.

Az ENSZ 2000-ben azzal a szilárd célkitűzéssel hirdette meg az ún. Millenniumi fejlesztési célokat, hogy legkésőbb 2015-re számottevően csökkenti a súlyos éhínséget és a világméretű szegénységet, valamint eredményeket ér el az AIDS terjedésének megakadályozásában, mindenki számára biztosítja az alapfokú oktatást, a nők esélyegyenlőségét, eredeményesen küzd a csecsemőhalandóság ellen, és mindezt az ökológiai fenntarthatóság szem előtt tartásával éri el. Látható, hogy a vállalások teljesítése megrekedt, ugyanis a világ vezető hatalmai nem eléggé elszántak a célkitűzések valóráváltásában. Az Európai Unió Millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos dokumentumában kijelenti, hogy napjaink komoly gazdasági problémákkal küzdő világában is erkölcsi kötelességünk, mindnyájunk felelőssége a fejlesztéshez szükséges erőforrások megteremtése, és az ezzel összhangban lévő gyakorlati lépések megtétele.

Nem csupán adományokra és segélyezésre van szükség, hanem olyan közös külpolitikára, amely hathatósan segíti a világ végletesen leszakadó régióit, egyenlő esélyeket kínál a felzárkózáshoz. Határozott és elkötelezett világpolitikai döntésekre van szükség, amelybe – immár EU-tagként – a Magyar Köztársaság kormányának is beleszólása van, lehetőségeihez mérten alakíthatja a vezető hatalmak aktuális döntéseit.

Felkérjük a hazai döntéshozókat, hogy Magyarország lakossága nevében olyan külpolitikát képviseljenek, amely hathatósan járul hozzá a világszegénység leküzdéséhez és amely ugyanolyan felelősséggel viseltetik az afrikai, ázsiai és dél-amerikai kontinens milliós nagyságrendű rászorulói iránt, ahogyan a belföldi nélkülözés ellen küzd.

Magyarország, bár nem járult hozzá oly nagy mértékben a világ igazságtalan rendjének kialakulásához, mint a legiparosodottabb országok, a gazdaságilag fejlett Európai Unió tagállamaként egyre inkább haszonélvezője annak. Hazánknak is kötelessége tehát segítenie a harmadik világot.

Egy igazságos világpolitikai szemlélet, a méltányos kereskedelem és a fenntartható fejlődés összefüggő rendszerével lehetőség van a terrorizmus, a bevándorlás, a polgárháborúk és a környezetszennyezés további terjedésének megakadályozására.

Mi egy szimbolikus és politikai jellegű „harcot” támogatunk a szegénység leküzdéséért, határokon innen és túl. Célunk a szegénység történelemmé tétele. Végérvényesen.

Bízva együttműködésében, köszönettel: