Többek között azt vizsgáltálk, hogy az igen magas kort megéltek gyógyítását mennyire befolyásolja az orvosi szkepszis. Magyarán nem értékelik-e alul az idősek életkilátásait a doktorok? Még durvábban: mindent elkövetnek-e a megmentésükért, nem gátolják-e ebben őket pszichológiai előítéletek?

Természetesen nincs, nem lehet semmilyen törvényes és morális indoka annak, hogy a kora bárkinek is negatívan befolyásolja az orvosilag indokolt kezelést. Minden esetben objektíven kell mérlegelni a prognózist, az életminőséget, illetve annak romlását, és persze döntő szempont a beteg akarata, élni vágyása is. Csak hát van e szempontoknak szubjektív megítélése...

A pszichológusok szerint az orvosok alábecsülik a betegek életkedvét. Kiderült, hogy még a légzésproblémákkal, állandó ízületi bántalmakkal vagy szívpanaszokkal élő öregek is sokszor elégedettebbek sorsukkal, mint azt a gyógyítók gondolnák. És eszük ágában sincs feladni, igenis, élni szeretnének!

Az orvosokat pedig nagyon befolyásolja a saját életkoruk, vallják a szakemberek. A fiatalabb doktor az idősebbeknél - őszinte meggyőződésből - könnyebben jut el a "már nem érdemes gyógyítani" megálllapításhoz, mint idősebb kollégája. A beteghez korban is közelebb álló orvos megértőbb, empatikusabb ilyen esetben.

A szellemi hanyatlás sem lehet ok az idősekről történő lemondásra - nyilván sokunk környezetében akad bölcs, jó humorral megáldott, életvidám, netán kissé feledékenyebb aggastyán. A dementálódás, az elbutulás sem ellenérv a gyógyításra. Ilyenkor is a fő szempont csak az lehet, hogy milyen a beteg hangulata, életkedve, aktivitása.