Akár az is, hogy - a környezetvédelem jegyében - öreg fákat ültetnek át a vegetációs időszak közepén, hogy helyet csináljanak egy épülő uszodának (a fák aztán sorra pusztulnak). Vagy - hogy a legfrissebb példát említsük - itt meg lehet szerezni a zöldhatóság engedélyét az utolsó terézvárosi parkos terek egyikének tarra vágásához azzal a képtelen ígérettel: a mélygarázsépítés után másfélszer nagyobb lesz az új (a garázsok fölötti félméteres talajba ültetett) növények levélfelülete, mint a mostani, közel évszázados fáké.

A főváros - és az összes kerület - 15 éve gyakorlatilag ellenállás nélkül adja át a maradék zöld területeit, ha a beruházók érdeke úgy kívánja. A papír ezúttal is mindent elbír: a mélygarázs szellőzőrendszere (amely naponta másfél tonna szennyezést pumpál majd ki a garázs légteréből) egy játszótér mellé kerül ugyan, de "csak akkor működik, ha szükséges - éjszaka a berendezés is pihen". Persze, remélhetőleg a gyerekek is, de mi lesz nappal? És mi lesz a hamarosan sorra kerülő többi garázshelyszín - Liszt Ferenc tér, Hunyadi tér, Nagymező utca - fáival?

Hogy a másutt élők is értsék, miről folyik a vita a helyi önkormányzat és a Fővárosi Közigazgatási Hivatal, illetve az ügyet perre vivő civilek meg a környék lakói között: Budapest legkevesebb zöld felülettel rendelkező kerületéről van szó. Egy EU-ajánlás 21 négyzetméternyi zöldet tart szükségesnek lakosonként, ez az érték a Terézvárosban 0,9 négyzetméter - most, amikor a fák még állnak. Itt az öszszes mért légszennyező anyag koncentrációja rendszeresen meghaladja az egészségügyi határértéket, amiért az önkormányzatot előbb-utóbb kártérítésre kötelezhetik. Miért kell a szankciókat megvárni? És egyáltalán, minek ide állami zöldhatóság meg önkormányzati környezetvédelmi ügyosztály, ha a fákkal - és az itt élő emberekkel - mindent meg lehet csinálni?