Lyukak a levegőben
Alapvető kérdés, hogy kié a bizonyítási kötelezettség. Egy radart a fellelhető legmagasabb csúcsra kell elhelyezni, ez olyan evidencia, amit még egy köztársasági elnök is megérthet. A bizonyítási kötelezettség szerintem azokat terheli, akik azt mondják, hogy a Zengőre nem építhető radar. E bizonyítás sikertelenségéről kívánok írni.
A Varsói Szerződés keretei között 22 helyszínen több mint száz különféle típusú, orosz gyártmányú radar biztosította a magyar légtér összefüggő felügyeletét. A rendszerváltás óta három kormány felelőtlenül ötre csökkentette a mérőhelyek számát, ezzel "lyukas" lett a légtér. Ezzel a "lyukas" légtérrel léptünk be a NATO-ba, veszélyeztetve hazánk és szövetségeseink légtérvédelmét. A NATO már a békepartnerségi program keretében felajánlotta az úgynevezett gerincradarrendszer kiépítésének finanszírozását. Az első elképzelés szerint már 1999-re működött volna a három korszerű radar, ami közel annyit tudott volna, mint a 22 mérőhelyes régi rendszer. A magyar hatóságok tehetetlenkedése miatt a szerződést csak 1999-ben írták alá. A további időhúzás következtében a kiviteli tervek, a beszerzési szerződések és a szükséges engedélyek csak 2002 elején - még az előző kormány regnálása idején - váltak hatályossá.
A választások elvesztése óta az ellenzék aszerint tevékenykedik, hogy ami rossz a kormánynak, az jó az ellenzéknek, függetlenül attól, hogy mi jó az országnak. Ez növelte meg a radar ellen érvelők politikai erejét. A helyi lakosságot a radar emberre, állatra, növényre káros sugárzásával riogatták. 2005. február 24-én aztán Pécsett, az Értelmiségi Klubban elhangzott vita során Herbert Tamás, a Civilek a Zengőért mozgalom vezetője elismerte, hogy tévedés volt a radar káros sugárzásával rettegésben tartani az embereket. Még szép. A radarok több mint hatvanéves története során soha senki nem tudott kimutatni ilyen ártalmat. Ezután azt a károsító hatást kezdték hangsúlyozni, amit a radar telepítése és a mérőállomáshoz vezető út jelentene az élő környezetben. A bazsarózsa-populáció ezrelékében sem fejezhető ki a várható pusztítás. Az ellenérvek elfogytak. Herbert Tamásék ennek ellenére az MDF és a Fidesz mellett támogatókra találtak a Védegyletben is. A kampány így először országossá, majd a Greenpeace belépésével nemzetközivé bővült.
Eközben a HM a vak ló biztonságérzetével haladt előre: "vannak kommunikációs problémák a radar Zengőre telepítése körül, de Bocskay Pista (akkor a HM kommunikációs főigazgató-helyettese) majd megoldja". Bocskay ezt el is hitte magáról, hiszen tudta, hogy igaza van. Ez súlyos, ma már alig javítható tévedés volt. Hány ember hallhatta Bocskay érveit, és hány ember találkozott Herbert Tamás és a Védegylet országos kampányának állításaival?! Ráadásul Bocskay a lakossági fórumokon olyan közönség előtt próbálta igazát bizonygatni - rendszerint száznál kevesebb ember előtt -, akiket Herbert Tamásék toboroztak és fanatizáltak. A honvédelmi miniszter féltette a kezén az aranygyűrűt, hogy felvegye a kapcsolatot a józan többséggel, akikre nem hatottak a hamis érvek. A mai napig nem próbálkozott ellenkampánnyal se a HM, se a kormány, de még közvélemény-kutatást sem rendeltek, hogy felmérjék a lakosság többségének véleményét. Helyben kevesebb mint száz követője lehet Herbert Tamásnak, mert ha ennél nagyobb tömeget próbál szerepeltetni, akkor már importálnia kell a sárga kabátosokat. A kormány és a HM elhitte, hogy valódi és tömeges lakossági tiltakozás van a radartelepítéssel szemben. Ezért módosítani kellett a szerződést a gyártó céggel és a felépítmények magyarországi kivitelezőjével.
A miniszterelnök azt mondja, hogy nyilvánosságra kívánja hozni a radartelepítéssel kapcsolatos vizsgálatok adatait. Szerintem az adatok nyilvánosak, a MeH honlapján minden fontos információ elolvasható. Nem adatokat kell nyilvánosságra hozni, hanem pótolni az elmaradt kampányt. Levelet írni minden helyi lakosnak, s a radarellenzők hamis érveivel szembeállítani a szakemberekét. Be kell mutatni azt a digitális terepmodellt, amelyen látszik, hogy különböző elhelyezések mellett mekkora területen és milyen magasságokon észlelhetők a nem baráti szándékú repülő eszközök.
A köztársasági elnök és Herbert Tamásék szerint van alternatív megoldás. El kell olvasni a MeH honlapján a Zengő-bizottság terjedelmes jelentéseit. A bizottság hibája, hogy nem foglalt állást egyik telepítési változat mellett sem. Egyikre sem mondta, hogy megvalósítható, de azt sem, hogy nem. Egy bizottsággal szemben minimálisan elvárható követelmény lenne, hogy a felmerült változatokat rangsorolja. Úgy tűnik, a bizottság 2006 után is függetlennek akar látszani. Az viszont már súlyos szakmai hiba, hogy a 612 m magas Tubest, amelyen jelenleg is katonai berendezés működik, a bizottság "a további vizsgálatokból földrajzi, demográfiai és környezetvédelmi okokból kizárta". Főleg a demográfiai okokra lennék kíváncsi...
Egy hegyvidéki radar elhelyezési lehetőségeit a csúcsok magasságának csökkenő sorrendjében kell vizsgálni. Ha a radart a legmagasabb csúcsra helyezem, biztosított a körkilátás, ha a másodikra, akkor a legmagasabb csúcs tömbje takar valamilyen irányba. Ezt a takarást réskitöltő radarral kell feloldanom. Külön réskitöltő radart nem gyártanak, tehát az se lesz olcsóbb. Ha a harmadik csúcsra helyezem a radart, akkor már három azonos radart kell telepítenem. A Zengő után a Tubes lehetne a következő megoldás. Annak réskitöltő radarját viszont a Zengő vállán, a tévében többször bemutatott esőház környékén kell elhelyezni, hogy kis és közepes magasságban felügyelhessük a Duna-Tisza medencéjét. De miért telepítenénk egy radart a Zengő vállára, ha a csúcson is elhelyezhetnénk, és akkor elég lenne egy?
A radartelepítéssel kapcsolatban valódi problémák is vannak, de ezeket persze nem tárják fel. Hibás volt az építési sorrend. Először a Zengőn kellett volna megépíteni a radart, majd Bánkúton, és a végére kellett volna hagyni a békéscsabai "síkvidéki" radar megépítését. Azzal, hogy Románia NATO-tag lett, a békéscsabai radar teljesen feleslegessé vált, hiszen az Erdélyi-érchegység nyugati nyúlványán ezer méternél magasabbra telepített radar Belgrádtól Nyíregyházáig belátja a teljes Tisza- és Duna-völgyet a talajfelszín közelében. A három radar közül viszont egy sem látja felszínközelben a Kisalföldet. Ezért a Bakony északi oldalára is telepíteni kellene egy radart.
Ha telepítjük is a három korszerű radart, a légtérfelügyelet még nem lesz teljes, mert új kihívást jelentenek a bejelentett útvonalról letért (eltérített), a légi irányítással nem együttműködő repülő eszközök, a pilóta nélküli repülőgépek, a nagyon kis visszaverő felülettel rendelkező (lopakodó) repülőgépek, a hadszíntéri ballisztikus rakéták. Ezért egy új típusú, számítógépes hálózatba integrált észlelő, útvonalképző és céltárgyazonosító rendszert kellene létrehozni, melynek csak része lenne a most telepített/telepítendő három nagy hatótávolságú radar. Ezeket ki kellene egészíteni más frekvenciájú radarokkal.
A radarprojekt 2006-os megvalósítását a "zöldek" ellenállása több évre elodázhatja. A Zengő-bizottság jelentése szerint a NATO-hozzájárulás megszerzése az alternatív változatokhoz 8-14hónapot vehet igénybe. Ebben az esetben a hozzájárulás csak annyit jelent, hogy az új helyszíneken elhelyezett radarok a NATO légtér-felügyeleti rendszerébe kapcsolhatók, és nem azt, hogy a NATO finanszírozza is az általa továbbra is fölöslegesnek tartott kiegészítő radarokat. A magyar engedélyeztetési procedúra 35-38 hónap akkor, ha a radart ellenzők nem kezdeményeznek időhúzó bírósági eljárásokat a kiadott határozatok megtámadásával. Szerintem súlyos felelőtlenség a hazával és a szövetséggel szemben, ha további 4-5 vagy több évig felügyelet nélkül marad légterünk.
A szerző nyugállományú alezredes
