"Muszáj volt erősen fogalmaznom"
- A gazdasági bizottság ülésén Orbán Viktor magatartását a privatizáció ügyében Sztálinéhoz hasonlította, mondván, kis Sztálinok a helyi, magánkézben levő vagyon visszaadását is kezdeményezhetik. Nem gondolja, hogy durva volt a hasonlat?
- Nincs okom magyarázkodni. Liberális politikusként és gazdasági miniszterként kijelenthetem: aki olyat mond, mint Orbán Viktor, az veszélyezteti az ország gazdasági pozícióit, sőt a demokrácia alapintézményét, a magántulajdon szentségét is. Nem Orbán úr személyét, hanem politikáját támadtam, egyúttal annak további veszélyeire hívtam fel a figyelmet.
- Milyen veszélyt lát?
- Hogy nem lesz megállás. A vezérnek a nagy vállalatok visszavásárlására tett javaslata - bár nem tudom, kinek az adójából finanszírozná az akciókat -, oda vezethet, hogy egyes túlbuzgók a város, a falu közértjét, patikáját, kisebb-nagyobb üzletét szeretnék visszaállamosíttatni. Volt már ilyen a történelemben.
- Miért tennék?
- Mert ha ez az útmutatás fent, nyilván lentre is érvényes. A multik érdekérvényesítő ereje nagyon erős, de egy kisebb üzletet ki fog megvédeni? Muszáj volt erősen fogalmaznom, mert a Fidesz által kijelölt út rossz irányba vezet, ellentétes az ország érdekeivel.
- A Fidesz azzal érvel, hogy lám, Pécsett is visszaállamosítana a polgármester, Angliában a vasutat vennék vissza. Igaz, Japánban az a politikus kapott abszolút többséget, amelyik privatizálná a vasutat. Van helyes recept az állami és a magánvagyon arányára?
- És még sorolhatnánk példákat pró és kontra. Én a magántulajdon pártján állok. Magyarországnak a gazdaság, a versenyképesség fejlesztése az érdeke. Az államnak nem feladata a gazdasági folyamatok ide-oda rángatása.
- Itt nézetkülönbséget érzékelek az ön és Gyurcsány Ferenc álláspontja között. A miniszterelnök hétfőn a privatizáció befejezéséről beszélt, ön viszont mintha folytatná a magánosítást...
- Ami hatékonyabban működik magánkézben, mint az államéban, azt gondolom, el kell adni. Liberális politikusként inkább a privatizáció kifuttatási menetrendjének kialakítását szorgalmazom, és nem annak teljes lezárását. A magánosítás nem az ördögtől való, és hiszek abban, hogy ez a mostani, aggodalmaskodó nézet meg fog változni. Vegyük a Budapest Airport és a Volán esetét. A repülőtér üzemeltetési jogának eladásával a légiirányítás az államé marad. Viszont valóban olyan fejlesztések indulhatnak el, amelyek Budapestet Közép-Európa légiforgalmi központjává varázsolhatják, és a leszállási díjak is csökkennének. És miért kellene állami tulajdonban hagyni a Volánt? A magyar emberek azt érdemlik, hogy átlagban tizenkét éves, kényelmetlen, koszos, pontatlan és lassú buszokkal közlekedjenek? Nem lenne jobb, ha egy tőkéstárs új buszokat hozna?
- Miért gondolja, hogy a privatizáció ambivalens megítélése megváltozhat?
- A magánosítás a kisember számára is esélyt teremt a tulajdonláshoz. Ennek érdekében például munkavállalói részvényprogramot kívánunk indítani.
- Katona Kálmán, az Orbán-kormány közlekedési minisztere szerint az előző kabinet tervei között szerepelt a MÁV, a Volán és a Budapest Airport eladása. Mit szól ehhez?
- Nem lepődtem meg. Mindig is tudtam, hogy a Fidesz - érdekei szerint - mást mond kormányon és mást ellenzékben.
- Végül is, mire költenék a Budapest Airport eladásából befolyt több százmilliárd forintot? Elhangzott, hogy az államadósságot kell csökkenteni, hogy évente harmincmilliárdot kamatozna, sőt szociális ügyekre is fordíthatnának belőle.
- Határozott véleményem, hogy az államadósságot kell csökkenteni. Az ugyanis azonnal csökkentené a költségvetés kamatterheit is. Ráadásul az EU szabályai is ezt teszik lehetővé.
- Mostanában gyakran éri az a vád az SZDSZ-t és önt is, hogy mindent a gazdaság logikája szerint vizsgálnak, és elveszett a liberálisok számára hajdan oly fontos szolidaritás.
- Mivel én fogom össze az SZDSZ-ben a gazdasági programalkotás folyamatát, el tudom mondani a hiteles álláspontot. A liberális párt számára a szolidaritás kiemelten fontos. Csak míg a Fidesz ezt az eszmét a megnyerni kívánt középosztály támogatásával képzelte, az MSZP pedig még mindig mindenkinek nyújtaná az állam védőernyőjét - és már a Fidesz is -, addig a mi utunk egy harmadik. Versenyképessé kell tenni a gazdaságot, le kell építeni a bürokráciát, mindez lehetővé teszi az adócsökkentést, ami máris szociális gesztus. És a folyamatosan gyarapodó ország, amelyik nem költ felesleges dolgokra évente százmilliárdokat, képes arra, hogy a rászorultakon segítsen. A rászorultsági elv az SZDSZ programjának egyik sarkköve. Amit teszünk, nem érzéketlenség, épp ellenkezőleg: az elesettek és támogatandók védelmét szolgálja.
