A rend emberek között járó képviselője így nem lehet igazán felszabadult. Tehát nem ihat pálinkát. Nem is főzhet. Pedig ha igazán cinikus akarnék lenni, azt írnám: a házi pálinkafőzés a vidéki családok számára az egyik leginkább összetartó erő.

Közvetlen falusi környezetemben legalább húsz címet tudnék sorolni, ahol pálinkát főznek. Tökéleteset. Zamatuknak hibája nincs, ízárnyalatuk kellemesen adja vissza az "anyagyümölcs" aromáját. Egy bajuk van csak: mind feketeáru. Vagy: "hivatalosan feketeáru". Egy ötliteres kisüstből legfeljebb másfél liter normális pálinkát lehet kifőzni. Van, aki játszik, cukrot, élesztőt, ezt meg azt pakol hozzá, de a mennyiségen - már ha igazi áruként akarja a lefőtt anyagot eladni - igazán komoly mértékben változtatni nem tud. Ezen viszont a mai, ezer forinthoz közelítő "maszek" árakon igazából nincs haszon.

Az úgynevezett piacra termelő cégek vezetői mindezzel tisztában vannak, tehát nyíltan taktikát változtattak.

A mi hazánk már az európai uniós tárgyalások kezdetén harcot indított azért, hogy a "pálinka" elnevezés mint hungarikum kerülhessen bele a közösségi szabályozásba. Vérző szívvel jelentem: a kemény küzdelemben elbuktunk. Semmiféle komoly érvet nem tudtunk felhozni arra, hogy a kecskeméti fütyülős barack mitől volna erősebb adu az alkoholbizniszben, mint mondjuk a mediterrán országok szőlőpálinkája, a grappa, vagy netán a whisky.

Egy, a pálinkafőzésben erősen érdekelt üzletember a minap azt mondta nekem, hogy olyan országban, ahol az arra beállt emberek zöme "szeszes italt" - egyszerű kukoricaalkoholból és szerencsés esetben egészségre nem ártalmas aromából kevert vegyületet - iszik, s eszébe sem jut, hogy valódi "termésből készült" szeszt fizessen ki, ott alkoholfogyasztási kultúráról beszélni teljesen értelmetlen. Úgy gondolnám, hogy ki kéne lépni végre a fényre az "egészséges" pálinkánkkal. Mi azonban titkolózunk. Befőttet főzünk - mondjuk a szomszédnak, miközben pontosan tudjuk, hogy ő is tudja: cefre rotyog a rézüstben. Állítom: a vámhatóság vidéket járó emberei is hasonlóképpen vannak ezzel. De a boltban a többség számára elérhető polcokon "szeszes italok" vannak, rajtuk pedig átlagosan harminc százalék haszon, meg az orvosi költségek soha ki nem számolt terhe.

Mi ezzel nem foglalkozunk. A papír az papír. A hivatalos pálinkafőzőket rendszeresen felkereső fináncok hibát ritkán találnak, a hektoliterfokok és a kiadott mennyiségek többnyire rendben vannak, csak éppen évente harmincöt-negyvenezer polgártársunk megy el közülünk csak azért, mert olyasmit ivott rendszeresen, amit nem kellett volna.

Ismétlem: amit nem kellett volna. Mikor lesz ebben az országban egy olyan hatalom, amely nem külföldön keresi a "hungarikum" becsületét, hanem itthon próbálna végre rendet tenni? Persze mi közben azért főzünk. Titkolózva. Csendesen. De főzünk.