A jobboldali politikusok a magas költségvetési kiadások miatt kritizálták a kormányt. A Katrina pusztítása utáni káosz azonban rádöbbentette őket, hogy szükség van az államra.
A kis államot elfújta a szél
A republikánusok a kilencvenes évek közepén fiskális szigort, az állami kiadások visszafogását ígérték. Az ígéretekből aztán nem lett semmi. A költségvetés által elosztott pénz csaknem ötven százalékkal nőtt az elmúlt évtizedben. Miközben George W. Bush az egyéni felelősség kultúrájáról és adócsökkentésről szónokolt, elnökségének első négy évében 28 százalékkal emelkedtek a költségvetési kiadások.
Az elmúlt hónapokban vezető republikánus politikusok a növekvő állami szerepvállalás miatt bírálták a kormányt. A Katrina hurrikán pusztítása utáni káosz miatt azonban zavarba jöttek a minden ügyben piaci megoldásokat szorgalmazó kritikusok.
„Negyed századnyi libertarizmust mosott el a víz New Orleansban” – írja a Los Angeles Times.
A hurrikán utáni káosz bebizonyította, hogy szükség van az állami szerepvállalásra. „Az állam a katasztrófákkal kezdődik. Ezt már a Nílus, a Tigris és az Eufrátesz partján kialakult ősi civilizációk is tudták.” Rájöttek, hogy csak közös erővel védekezhetnek az ár ellen. Az ilyen összefogást hívják államnak. „Ha az ókori Egyiptomban vagy Mezopotámiában annak idején azok a libertáriusok lettek volna hatalmon, akik az elmúlt húsz évben az Egyesült Államokat gazdaságát irányították, akkor még ma is gyűjtögető életmódot folytatnánk.”
Kénytelen-kelletlen a piacpárti Wall Street Journal is elismeri, hogy befellegzett a mindent az egyénre hagyó politikának. „A demokraták azért költekeznek, mert imádnak költekezni, a republikánusok meg azért, mert muszáj nekik” – idézi Allen Schick közgazdász professzort a WSJ.
A segélyek, a mentés, New Orleans újjáépítése és az amerikai katasztrófavédelem megerősítése sokba fog kerülni. A számlát a kormánynak kell állnia, és ez tovább növeli az amúgy is magas költségvetési kiadásokat.
Az állami szerepvállalás kritikusai általában azzal érvelnek, hogy az ilyen beruházások, bár hosszú távon hasznosak, túl sokba kerülnek. „Mihez képest ? – kérdezi a Common Dreams webmagazin. – Ha sokba kerül a biztonság, hát sokba kerül. A helyzet szomorú iróniája, hogy az államot általában rossz dolognak tartjuk. Kivéve, ha épp segítségre szorulunk.”
