Mindenki óvta a stábot attól, hogy Kolumbiába utazzon forgatni. Hivatkoztak a kokainbárókra, a gerillákra, a különleges trópusi betegségekre, a rovarokra és mindenféle egyéb veszélyre. De lehet-e García Márquez Száz év magány című mágikus realista művének hangulatát a távoli dél-amerikai helyszínek nélkül megidézni? Nem lehet. A csapat tehát elindult - alapos előkészülettel.

A forgatás feltételeinek megteremtésében kulcsszerepet játszott Rosso José Serrano tábornok, Kolumbia jelenlegi, kilenc országba akkreditált bécsi nagykövete, aki korábban az ország rendőrfőnöke volt. Mint Székács Vera, Márquez magyar fordítója és a mostani kalandos forgatás részese meséli, a tábornok korábban kitüntette magát a drogmaffia elleni küzdelemben, egyebek között fölszámolta a legnagyobb kolumbiai klánt. A fáma szerint ennek "köszönheti" bécsi kinevezését is: jó messzire küldték a bosszú elől.

A műfordító kérésére a tábornok két tapasztalt rendőrségi sajtószakembert kért fel a forgatócsoport mellé, hogy eljussanak a kívánt helyszínekre. Mindenekelőtt a csaknem hatezer méter magas Sierra Nevada lábánál fekvő Aracatacába és a környező falvakba, városokba. Abba a világba, ahol Márquez fiatalon alapélményeit szerezte, és amelybe belegyökerezik az 1967-ben megjelent Száz év magány varázslatos meséje.

- Ott vannak a mandulafák, amelyeket a könyv szereplői ültettek, ott vannak a folyók, a mocsárvidék, a magas hegy - minden, amit a regényben is olvashatunk - mondja Gózon Francisco, a produkció operatőre, akinek ez a vidék korántsem ismeretlen, inkább otthoni táj. A szomszédos Venezuelában született ugyanis, görög anyától, magyar apától származik, a húszas éveiben járt először Európában. Elmondta lapunknak, számos helyi motívumot kaptak lencsevégre, jártak a környező településeken, mindenütt nagy eseménynek számított megérkezésük. A helybeliek kedvesen fogadták a magyar filmeseket. Azt már a műfordító Székács Vera tette hozzá, hogy ez a vidék eléggé elzárt területnek számít, a hegyekben gerillák, odalenn nagy ültetvények, magánhadseregekkel. Korábban a falvakban élőket mindkét erő zsarolta, sanyargatta, mostanában viszont sok a katona errefelé, az utakon harckocsik járőröznek.

Gothár Péter rendező és csapatának mozgása csak úgy volt lehetséges - és főként biztonságos - az író szülőhelyén, hogy biztonsági emberek és helyi rendőrök kísérték. - Látható és láthatatlan segítők vettek körül minket - jegyezte meg a műfordító. A forgatáson társuk volt Udvaros Dorottya, aki a film "arcaként", narrátoraként a regényhez és a látottakhoz fűződő viszonyáról vallott.

- Amikor a helyi emberek megtudták, hogy nem hollywoodi mozit forgatunk, hanem Márquez híres regényéhez ismeretterjesztő filmet, nagyon készségessé váltak, mindent megmutattak. Óriási tekintélye van az írónak azok körében is, akik talán semmit sem olvastak tőle, büszkék rá - összegezte élményét Détári Géza producer. A műfordító hozzátette: játékfilmet nem is tudna elképzelni a szövevényes műből, viszont úgy véli, egy ilyen ismertető kiválóan visszaadhatja az egész hangulatát.

Az író szülõházában, Aracatacában