Abba kellene már fejezni a sárdobálással vegyes árokásást.

Abba kéne fejezni az abbafejezést.

Le kéne állítani már a privatizáció leállítását.

Ez utóbbihoz szeretném ceterum censeózni (censeálni): nekem ne akarjon nemzeti vagyonkezelni az, aki nemrég még azon rágta a radíros ceruzát, hogy a Tokaj Kereskedőháznak melyik részét kellene hogyan megszerezni, és úgy szórta a párthaveroknak az állami gazdaságokat, mint bolond téeszparaszt a műtrágyát, és ha abban igaza van is az illetőnek, hogy bizonyos országokban bizonyos állami cégek nagyon is jól tudnak működni, nem ártana emlékeztetni őtet arra, hogy ezekben az országokban nem úgy szociálizálódtak negyven-ötven éven át az emberek, hogy a közösségi vagyon tetszőleges mennyiségben hazalopható az utolsó kerítéslécig, és nincsenek megverve egy olyan politikai elittel, amelyik az állami vagyon dézsmálásából tartja fenn magát. Magyarországon a gátlástalan, nyakló nélküli privatizáció még mindig a legkisebb rossz, mert amit privatizálnak, azt már csak egyszer lopják ki a közösből.

Tehát éntőlem még akkor is adják el nagyon gyorsan Európa legcikibb repterét, ahol kopasz taxis hiénák verekszenek az utasokért, ahonnét nem lehet bejutni a fővárosba semmilyen normális tömegközlekedési eszközzel, ha az a reptér évente húsz-harminc milliárdot hoz, és az érte bezsebelendő négyszázmilliárddal nyilván csak a költségvetést akarja kozmetikázni a búsképű lovag.

Az meg aztán tényleg más lapra tartozik, hogy miért próbál amnéziás Don Quijote-ként a populizmus ellen szélmalomharcolni olyasvalaki, aki éceszgébere volt a köztársaság legpopulistább kormányának, amely úgy szórta a milliárdokat az emberek közé, mint hülyegyerek a pattogatott kukoricát a búcsúban. Aztán még van pofája azt mondani, hogy elszaladt velünk a ló, hát nem velünk, édes Fletó, veletek, bizony, veletek.

A populizmusról még annyi jut eszembe, mármint borkedvelőnek, hogy a privatizációs anyázásnak van azért egy olyan eredménye, amelyik szépen mutatja, mennyire vezérel itt józan ész, és mennyire a legsunyibb számítás, a választók antikapitalista, irigy kegyének gusztustalan keresése: már a szocik terveiben is a tartósan állami tulajdonban tartandó cégek között szerepel a fönt idézett morális bajnok által is (részben) megkívánt Tokaj Kereskedőház Rt., amely társaság az elmúlt években a lehető legtöbbet tette (állami sugalmazásra, állami pénzből) a nagy nehezen föltápászkodó tokaji borászat ellen. Az erről szóló dokumentumokat nemrég tetszettek bemutatni: silány minőségű szőlő fölvásárlása, drámai borok a magyar tömegeknek. Egyszerűen azért, mert állami cégként ostobaságra van ítélve, csak így tud működni, ilyen feladatokat ad neki nagyeszű és felséges köz.