A Katrina hurrikán elsöpörte az amerikai olajtermelés 30 százalékát adó kutakat. Az olaj világpiaci ára pár nap alatt az egekbe szökött. Egy hordó épp kétszer annyiba kerül, mint az iraki háború kezdete előtt.

Egymás után születnek a sötét jóslatok a magas olajár esetleges következményeiről: világméretű energiaválság és gazdasági visszaesés.

Martin Vander Weyer, a New Statesman és a Spectator gazdasági kommentátora túlzottnak tartja a félelmet. „A magas olajárak miatt nem ugrik meg jelentősen az infláció, és nem kell az 1973-as vagy az 1980-as válság megismétlődésétől tartani” – írja. – Az infláció nem gyorsul fel, mert a drága olajat ellensúlyozza az olcsó kínai termékek importja. A kínai gazdaság pedig még mindig szénre épül.

Sőt, vannak előnyei is a csillagászati benzinárnak. A nagy olajtársaságok a magasabb nyereségből több adót és vámot fizetnek. A magas világpiaci árak környezetvédelmi szempontból is jótékony hatásúak lehetnek. Drága benzinből kevesebb fogy, és előtérbe kerülhet az alternatív energiaforrások, az új generációs atomerőművek és a hibrid autók fejlesztése.

De talán még fontosabb, hogy az alacsony olajár az OPEC tagállamoknak kedvez. Ezekben az országokban ugyanis olcsó a kitermelés. Másutt is vannak olajmezők, de ezeket költségesebb feltárni. A főleg tengerek és óceánok alatt található olajat nem éri meg alacsony világpiaci árak mellett felszínre hozni. Ezért addig, amíg nem emelkednek az árak, az OPEC államok befolyása is nagy marad.

„A magas olajár elősegítheti, hogy a fejlett ipari társadalmak ne függjenek a szaúdi királyi családtól, amelynek hatalma már rég túlnőtt tagjainak államférfiúi tehetségén” – vonja le a következtetést Weyer.

Több adóbevétel, tisztább levegő, az OPEC befolyásának csökkenése – vonzó célok. De azért az angolok sem ujjongnak a magas benzinárak miatt.