- Az Egyesült Államok a másfél éve tartó előkészületek utolsó két hetében előállt 750 módosító indítvánnyal. Maradt még remény?

- Igen, még mindig jó esély van arra, hogy tartalmas és kiegyensúlyozott dokumentumot fogadjanak el az állam- és kormányfők. Nagyon sok kiegészítő, módosító javaslat érkezett a dokumentumtervezet harmadik változatához. De aki ismeri az ilyen tárgyalások logikáját, tudja: azzal, hogy szélsőséges pozíciók is megjelentek, egyben az alku lehetősége is megnyílt. A csúcstalálkozón három csoportban hat-hét kulcskérdés van, amelyben megállapodásra kell jutni, s ha ez sikerül, a többit nyugodtan el lehet dobni. Ilyen fontos ügy a fejlesztés, a legszegényebb afrikai országok helyzetének javítása. Arra van szükség, hogy az országok megerősítsék a fejlesztés iránti elkötelezettségüket, és ennek megteremtsék az anyagi feltételeit is. Egy másik kérdéskör a nemzetközi biztonság erősítése, a terrorizmus elleni fellépés, a tömegpusztító fegyverek terjedésének megakadályozása és a leszerelés. A harmadik az emberi jogokkal összefüggő nagy problémacsoport.

- Az már látszik, hogy a Bizton-sági Tanács összetételéhez nem lehet hozzányúlni. Mi maradt a kezdeti elképzelésekből?

- Egy hat évtizedes, megcsontosodott rendszer megváltoztatása sok érdeksérelemmel, ütközéssel jár. Nyilván vannak, akik úgy gondolják, hogy a jelenlegi rendszerben jobban tudják érvényesíteni érdekeiket. Ez leginkább a Biztonsági Tanácsra áll, hiszen az állandó tagok miért adnák fel kivételes helyzetüket? A biztonság manapság olyan szorosan összefügg a többi tényezővel, hogy hosszú távon a legbefolyásosabb, legerősebb államok sem tudják önállóan garantálni a saját biztonságukat.

- Az lehetne a kompromisszum, hogy a fejlettek segítik a gyengébbeket a gyorsabb fejlődésben, cserébe azoknak is fel kell lépniük a terrorizmus ellen?

- Ez túlzó egyszerűsítés, itt a terrorizmusnál sokkal többről van szó. Tüneti jelenségeket is kezelni kell, mint az AIDS, a malária, az írástudatlanság, az éhezés. De a lényeg a fejlődésre alkalmas helyzet biztosítása, mert a rossz kormányzás miatt kudarcot valló országok a terrorizmus melegágyaivá válnak. Persze a stratégiai okok és a tüneti jelenségek kezelése egy irányba kell mutasson, különben egyik oldal sem vállal se kötelezettséget, se áldozatot.

- A magyar nemzeti érdekek szempontjából mi lenne az optimális?

- Egy okos kompromisszum, amely abban is megnyilvánul, hogy közben a világszervezet is hatékonyabbá teszi önmagát. Magyarország történelmében először tartozik olyan ország-csoporthoz, amely ezekben az ügyekben középen áll. Ha lesz kompromisszum, az nagyon közel fog esni az EU eredeti törekvéséhez.

- Az alku része, hogy a fejlett országok többet szánnak a szegények megsegítésére. Magyarország mekkora terhet vállalhat?

- Az úgynevezett montereyi vállalások a nemzeti összterméknek a fejlesztésre fordított hányadára vonatkoznak. A fejlett országok vállalták, hogy 2010-re a GDP 0,5, 2012-re 0,7 százalékát fordítják nemzetközi fejlesztésre. Az EU tagjai arra a megállapodásra jutottak, hogy az újonnan csatlakozott országok 2010-re a GDP 0,17 százalékát különítsék el erre.

- Mi most hol állunk?

- Még jócskán van mit fejlődnünk. De ezt a pénzt nem csak segélyre lehet költeni, a fejlesztésbe a kereskedelem, a gazdasági kapcsolatok építése is beletartozik. Ha ügyesek vagyunk egy sor olyan, a szűkebb régiónkat is érintő ügyet mozdíthatunk előre, amely áttételesen nekünk is érdekünk. Persze az egész világon az a kérdés, hogy felismerjük-e: hosszú távon a saját stratégiánk sikere is azon múlik, elfogadjuk-e a kölcsönös egymásrautaltság elvét.

- Magyarország nem volt tagja a reformjavaslatokon dolgozó 35 tagú csoportnak. Hogyan vettünk részt a munkában?

- Az utolsó időszakban a brit elnökség képviselte az EU-nak a rendszeres egyeztetésein kialakított közös véleményét. Nehéz dolguk volt. Olyan, mintha a vívóversenyen egy ember kezében lenne a párbajtőr, de a pást szélén minden akció előtt huszonöten egyeztetnének, hogy hová szúrjon.

- Ha most nem sikerül a reform, mennyit kell majd várni a következő lehetőségre? S miért van az, hogy az ENSZ-reform tervei mindig kerek évfordulókhoz kapcsolódnak?

- Még ha sikeres lesz a csúcs, akkor is legalább tíz év kell majd a reformhoz, ha ebbe beleértjük a BT átalakítását is. De ha nem születik tartalmas, részletes záródokumentum, csak egy rövidebb, politikai jellegű nyilatkozatra futja, maga a folyamat akkor is előrelépést jelent a közös célok és a közös gondolkodás felé. Azt gondolom, azért kötődnek a reformjavaslatok a kerek évfordulókhoz, mert olyan kristályosodási pontokat kell találni, amikor a nagyon is eltérő érdekek megegyeznek valami közösben. Ehhez alkalomra és politikai emelkedettségre is szükség van. De azt végre sikerült tudatosítani, ha nem sikerül előrelépni, annak nem egy-egy ország vagy országcsoport lesz a vesztese, hanem a nemzetközi közösség egésze.

- Miben áll a magyar államfő részvételének jelentősége?

- Sólyom László köztársasági elnök úr ezen a nagyon fontos nemzetközi fórumon azt az üzenetet küldheti a világ felé, hogy a saját ügyeivel sikeresen megbirkózó Magyarország az Európai Unió tagjaként kész és képes részt venni egy hatékony multilaterális rendszer kialakításában és működtetésében.

Washington, 2005. szeptember

"Magyarország kompromisszumban érdekelt"