Norvégia voksolt: vörös-zöld jólét?
A jóléti kiadások növelését ígérő ellenzéki "vörös-zöld" koalíció a televíziós felmérések szerint a parlament (storting) 169 képviselői helyéből 85-86-ot nyert meg a tegnapi választásokon, így átveheti a kormányzást a kampány alatt adócsökkentéssel kecsegtető, 84-83 helyet szerző jobbközép kormánykoalíciótól. Így feltehetően a munkáspárti Jens Stoltenberg lesz a következő kormányfő, bár a lapzártánkkor érkezett felmérés adataiban nagy a hibaszázalék a pártok fej fej melletti küzdelme miatt.
A kampányban az 58 éves Kjell Magne Bondevik miniszterelnök és hárompárti koalíciós kormánya a kiváló gazdasági mutatókra helyezte a hangsúlyt, alacsonyabb adókat és szociális reformokat ígérve a választóknak - írta az MTI. Az ellenfél, a szintén három párt alkotta "vörös-zöld" szövetség élén álló, 46 éves Jens Stoltenberg munkáspárti exkormányfő az olajbevételek nagyobb részét költené munkahelyteremtésre, az idősek gondozására és az oktatásra. Stoltenberg szerint az adócsökkentés kizárólag a gazdagoknak kedvezne.
Józan vita milliárdokról
Nincs könnyű dolguk az EU-csatlakozás mellett kampányolóknak Norvégiában. 41 ezer dollár (nyolcmillió forint) jut minden egyes lakosra az olajbevételekből felhalmozott, 190 milliárd dolláros (!) állami alapból. Norvégia a világ harmadik legnagyobb olajexportőre, az eladásokból évente 38 milliárd dollárhoz jut. Miért is jó tehát az uniós tagság...?
A választási kampányban nem véletlenül kerülték az EU-belépés ügyét a norvég politikusok. A kínos emlékek sem halványultak el: az ország kétszer - 1972-ben és 1994-ben - is leszavazta a csatlakozást. Bár az unióhívők már 2007-ben új népszavazást remélnek, erre egyelőre nincs sok esély.
A fő érv - Norvégia számtalan EU-jogszabályt kénytelen betartani, anélkül, hogy azok alakításába beleszólhatna - keveseket hat meg. A közelmúltban mégis szerény többségbe kerültek a tagságot támogatók, ám a nyár elejére újra rekordmélységbe zuhant az "igenpártiak" aránya: az emberek 35 százaléka szavazott volna az unióhoz tartozásra.
Hiába, időközben Európa vonzereje is csökkent. A norvégiai felmérés azután készült, hogy Franciaországban megbukott az unió sokáig dédelgetett projektje, az EU-alkotmány. A benne lévő reformok még az unióban sem hozták lázba a polgárokat - hát még azon kívül.
Így aztán, amíg az EU-tagállamok azon veszekedtek, miként lehetne lefaragni az unió következő költségvetéséből, a norvég választási kampány középpontjában az állt: mire és mennyit költsenek az olajmilliárdokból. Ilyen komoly vitához nem árt a józanság - a voksolás napján bezártak az állami italboltok, s a bárokban is csak sört és bort lehetett kapni.
