És íme, a Blaha Lujza tér Sajtóház nélkül. Budapesti Ground Zerók. El kell sétálni és meg kell nézni őket, a városképbe forrott házak hűlt helyét. Mert vannak épületek, melyeknek a hiánya is várostörténeti esemény. A volt sajtószékház ilyen. S ilyen volt úgy negyven évvel ezelőtt ugyanezen a téren a hajdani Nemzeti Színház eltűnése is. Egy egészen másfajta Blaha Lujza tér alakult azután, s nyilván valami egészen új lesz most is. Ahogy az idősebbek nem tudták megszokni a Nemzeti utáni Blahát, nekünk is valószínűleg nagyon idegen lesz majd a Sajtóház utáni Blaha.

A helyszínen döbbenten nézem a téglahalmokat. Keresek valamit a romok között, amiről még ráismerhetnék a régi épületre. Talán a neonfeliratok egy darabját, a bejárati forgóajtót, a páternoszter maradványait. Amihez még közöm volt, mindennapi ismerősöm a régi épületből. De nincs semmi, amihez még kötődhetnék. Csak törmelékdombok, kalapácsos téglák a porban, fadarabok, néhány mészkőlap. Érdekes érzés ott állni a szokatlanul kitágult téren: soha nem látott tűzfalak tűntek elő, és hosszan látni a Corvin Áruház régi oldalhomlokzatát is, most mutatkozik meg igazán, milyen keveset takar belőle a bádogköpeny.

Az interneten aztán megkeresem a Sajtóház helyére épülő hétemeletes, száznyolcvan szobás szálloda és irodaház látványtervét az Ablon Kft. honlapján. Egy nagy, sárga kocka. Két év múlva készül el. Úgy fogják hívni: Europeum. Majd megjegyezzük.

Szokni kell a tér új képét