- Nem tudok belenyugodni abba, hogy ilyen értelmetlen módon, emberi mulasztás miatt veszítettem el a fiamat - mondta Ü. Mihály, akinek eltökélt szándéka, hogy a hasonló esetek megelőzéséért precedens értékű pert indít az ügyben.

A 26 éves fiatalember egy esztendővel ezelőtt, tavaly szeptember 12-én este Budapest felől a Balaton felé haladt az M7-es autópályán. Siófok közelében egy szarvasbika ugrott a kocsi elé. A fiatalember az ütközést követően súlyos koponyasérülésekkel került kórházba, majd hamarosan belehalt sérüléseibe.

Ü. Péter családja és barátai többször visszatértek a baleset helyszínére, hogy megértsék, hogyan történhetett meg a tragédia. Néhány nap elteltével fotókkal is dokumentálták, hogy a túloldalon, az autópálya melletti hangvédő fal mögött lévő vadkerítés több méter hosszúságban sérült volt. Vadcsapás vezetett rajta keresztül, jól kivehető szarvaspatanyomokkal. Az állatok az út egyik oldalán a betakarítás előtti, bőséges táplálékot nyújtó kukoricaföldekről tartottak az M7-es másik oldalán lévő töreki tavakhoz, ahová inni jártak. Ősz volt, a kiszámíthatatlan vadmozgással járó szarvasbőgés ideje. Az autópályának ezen a szakaszán nem épültek vadátjárók, csak kilométerenként kihelyezett táblák figyelmeztettek a vadveszélyre.

Egy rendőrséggel közösen tartott helyszíni szemle során kiderült, a vadvédelmi kerítést két hét elteltével sem javította ki az autópálya-kezelő. Közben a baleset körülményeit tisztázó rendőrségi vizsgálat megállapította, hogy Péter ugyan csekély mértékben túllépte a megengedett sebességet, ez nem befolyásolja azt a tényt, hogy elkerülhetetlen volt a féktávon belüli ütközés a nagyvaddal.

A hatóság nem tartotta indokoltnak szabálysértési eljárás kezdeményezését az ügyben. Ü. Mihály szerint viszont valakit felelősség terhel a balesetért, ezért halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt rendőrségi feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. A Kaposvári Városi Ügyészség a napokban megszüntette a nyomozást. Indoklása szerint "nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, és az eljárás folytatásától sem várható eredmény". A nyomozás során ugyan bizonyítást nyert, hogy az útellenőrök szabályszegést követtek el, amikor hetekig nem javították ki a vadkerítés hibáját, de az ügyészség szerint ez nincs ok-okozati összefüggésben a balesettel. A megszüntető határozat szerint nem bizonyítható, hogy a kerítés sérült volt már a baleset idején, és az sem, hogy a vad honnan került az úttestre.

Ü. Mihály azt állítja, az ügyészség felügyeletével zajló nyomozás során nem hallgatták ki a helyszínen fényképeket készítő tanúkat, a vadvédelmi kerítés régóta fennálló sérültségéről szóló bizonyítékokat nem vették kellő súllyal figyelembe. (Az ügyészségi indoklás szerint a vadvédelmi kerítés rongálódásának időpontját nem tisztázná az Ü. Mihály által indítványozott két tanú kihallgatása sem, mert ők is csak a baleset utáni állapotról tudnának nyilatkozni.)

A család panasszal élt a nyomozást megszüntetése ellen, "kirívóan jogszabálysértőnek, alaptalannak, és iratellenesnek" minősítve az erről szóló ügyészségi határozatot. Jogi képviselőjük, Varjas Adrienn beadványában azt is kifejtette, hogy a kihelyezett vadveszélyt jelző táblák nem mentesítik az autópálya-kezelőt a felelősség alól, hiszen a Legfelsőbb Bíróság hasonló esetek kapcsán már kimondta: a "vadmentes" autópálya minimálisan elvárható követelmény.

Mindezek alapján Ü. Mihály úgy döntött, a rendőrségi nyomozás eredményétől függetlenül pert indít az Állami Autópálya Kezelő Rt. (ÁAK) és a területen vadgazdálkodást folytató Sefag Rt. ellen. Mint kifejtette, a vonatkozó törvény szerint a közút kezelője köteles gondoskodni arról, hogy az autópálya biztonságos és közlekedésre alkalmas legyen - beleértve a vadkerítések karbantartását is. A vadgazdálkodó pedig azért felelős, mert a vad gyorsforgalmi úton való felbukkanása olyan rendellenességnek minősíthető, amely öszszefügg a társaság fokozott veszéllyel járó tevékenységével. Az apa szerint az a "csirkeháló", amelyet vadkerítésként használnak az M7-es régi szakaszának védelmére, nem tölti be a szerepét, és ez újabb tragédiákhoz vezethet. Fiának balesete óta, ha nyugati autópályákon visz az útja, megvizsgálja a vadkerítéseket. Eddigi tapasztalatai megerősítették meggyőződését, hogy bizonyára drágábban, de biztonságosabb, erősebb vadkerítések is építhetők.

Winkler-Virág András, az ÁAK szóvivője megkeresésünkre kifejtette, a konkrét üggyel kapcsolatban nem kíván nyilatkozni, mert azt még nem tekintik lezártnak. Elmondása szerint a vadbalesetes ügyek többségében nem marasztalják el az autópálya-kezelő társaságot, ami leginkább annak tudható be, hogy évek óta mindent megtesznek a biztonságos közlekedésért. Felelősség akkor terheli őket, ha nem teljesítik az autópályákon előírt napi kétszeri bejárást, ami magában foglalja a sérült vadvédő kerítésekkel kapcsolatos azonnali intézkedéseket is. Az előírt kötelezettségeket jóval szigorúbban teljesítve, naponta négyszer ellenőrzik, és ettől az évtől kezdve negyedévente gyalogosan is bejárják az autópálya-szakaszokat. A szóvivő hangsúlyozta, tökéletes vadkerítés sem nyújt százszázalékos biztonságot az autósoknak az utakra tévedő állatok ellen, főként csomópontok és lakott területek közelében.

Megrongálódott a vadvédelmi kerítés, de nem hallgatták ki a helyszínen fényképeket készítõ tanúkat