Hogyan fizet egy örökzöld?
Amikor Zalatnay Sarolta bejelentette, hogy könyvet írna a börtönélményeiről, és hozzátette, hogy ehhez felhasználná egykori slágerének szövegfordulatát az apácáról, a börtönről és a bezártságról, S. Nagy István, a dal szövegírója rögtön közölte, hogy ehhez - ingyen - nem járul hozzá. Amikor néhány éve bemutattak egy francia filmet Szeretni bolondulásig címmel, Szenes Iván tiltakozott, utalva a Fényes Szabolcs zenéjére írt szövegre.
A mai napig gyakran merül fel a kérdés: meddig terjedjen egy alkotás címének a védelme? (Avagy: mi az, amiért még jár a pénz?) Tóth Péter, az Artisjus Szerzői Jogvédő Egyesület jogásza szerint egy pár szóból álló összetétel esetére érvényes az úgynevezett "alsó minimum". Egy ilyen rövid "alkotás" csak nagyon ritkán éri el azt a szintet, hogy a szerzői jog védelemben részesítse.
Ha viszont igen, akkor az igen hosszú ideig érvényes.
Az uniós szabályozásnak megfelelően - tehát nálunk is - a szerzői jogvédelem a szerző halála után további hetven évig marad érvényben, ennyi ideig kapják a jogdíjakat az örökösök. Így lehetséges, hogy Elvis Presley harminc évvel a halála után is dollármilliókat termel évente. A Beatles sem létezik már, de amikor Michael Jacksont perbe fogták és fogyni kezdett a pénze, több lap megírta, hogy az egykori liverpooli zenekar slágerei - amelyeknek jogait a nyolcvanas évek közepén vásárolta meg - ma is őrzik a megtépázott sztár egzisztenciáját.
Szerzők
Arra a kérdésre, hogy van-e elég pénz a magyar szerzői jogokban, Tóth Péter úgy válaszolt, hogy az Artisjus ennek csak egy részére van betekintéssel. A náluk vezetett, úgynevezett közös jogkezelés mellett ugyanis a kiadók, az előadók és a szerzők gyakran közvetlenül is megállapodnak. Itt többmilliós tételek szerepelhetnek, például előlegként. Anyagilag az előadó van a legbiztosabb helyzetben: amikor "körbehaknizza" az országot, a fellépti díjához mindenképpen hozzájut. Emiatt gyakran a szerzők is arra kényszerülnek, hogy fellépést vállaljanak.
A jogdíjak begyűjtése állandó érdekérvényesítő küzdelem - mondja a jogtanácsos. Gyakran előfordul, hogy a produkció bemutatói nem szolgáltatnak adatot az elhangzó zenéről, s ezáltal törvényt sértenek. Pedig minden rendezvényszervező kötelessége leadni az Artisjusnál, mi volt a koncert vagy bármilyen más nyilvános előadás programja. A zenészek által kezdeményezett és a kormány által elindított PANKKK-program ez ügyben segítséget jelenthet, hiszen az élő zenét játszó klubok csak úgy juthatnak támogatáshoz, ha jogdíjfizetési és adatszolgáltatási kötelezettségüknek is eleget tesznek. Elvileg minden, egy presszóban vagy esküvőn lejátszott dal után is kell jogdíjat fizetni, ez azonban nehezen utolérhető, a lagzi repertoárja pedig csak akkor bejelentésköteles, ha nyilvános, azaz nem a család, hanem egy cég szervezi.
Gyakran hallani magyar szerzők kesergését: "Hej, ha ezt a dalt néhány száz kilométerrel nyugatabbra írom! Most milliomos és világsztár lennék!" E tekintetben Tóth Péter óvatosabb. Szerinte ugyanis az egységnyi magyar jogdíj alig marad el a nyugat-európai átlagtól. A bevétel azonban elsősorban attól függ, hogy a kompozíció hány milliós piacra készül. A német, az angol, a francia vagy az olasz dalok szerzőinek emiatt több a bevételük. Az biztos - jelenti ki az Artisjus jogtanácsosa -, hogy a legismertebb magyar szerzők csak a jogdíjakból évente több millió forintos bevételt könyvelhetnek el. Igaz, ehhez úgynevezett nagyjogos, azaz színpadi művekre is szükségük lehet.
A Zikkurat-megoldás
Több szerző is saját ügynökség létrehozásában látta annak biztosítékát, hogy hozzájut az őt megillető pénzekhez. Az első ilyen vállalkozás idehaza a Zikkurat volt, amely 1995-ben kifejezetten Szörényi Levente műveinek létrehozására, bemutatására és szerzői jogainak kezelésére jött létre. Rosta Mária - Szörényi Szabolcs felesége, a Zikkurat résztulajdonosa - elmondta, hogy csak az István, a királyra évente ötven bemutatási engedélykérelem érkezik hozzájuk. És ezt - tekintettel a mű több, mint húszéves múltjára és töretlen népszerűségére - méltányosságból mindig meg is adják. (Hasonlóképpen cselekszik egyébként Presser Gábor és Sztevanovity Dusán A padlás esetében.) A Zikkurat - amelynek ügyvezetője Szörényi Levente fia, Szörényi Örs - más összeget kér, ha egy fóti zeneiskolában százötven, vagy augusztus 20-án a Duna-parton több százezer néző előtt mutatják be a darabot. Egy-két dal eléneklése esetén a jogdíjat az Artisjus kezeli és utalja. A Zikkurat Boldizsár Miklós szellemi örökségét is kezeli. Korábban Bródy János - Szörényivel közös - munkássága is hozzájuk tartozott. A szövegíró azonban 2003-ban önállósult a Melody nevű cégnél. Így bármelyik Szörényi-Bródy mű bemutatójához a két fél között egyeztetésre van szükség.
Sok hangfelvétel kiadói joga fölött még mindig az egykori monopolcég, a Hungaroton rendelkezik. A Zikkurat esetében ilyen az István, a király 1983-ban felvett változata, valamint az Illés- és a Fonográf-életmű. Az 1990 utáni alkotások megfelelő jogai azonban már Szörényiék kezében vannak. Ugyanez igaz a filmjogokra. Az 1983-as, a Budapest Filmstúdió által készített alkotásért a Zikkurat egy fillért sem kap, ellenben a 2003-as csíksomlyói felvétel közreadása az ő bevételeiket növeli.
Hogyan osztják
A Hungaroton archívumából eddig sem és a jövőben sem lesz semmi eladó - ezt Reisz Ildikó, a Várszegi Gábor tulajdonában levő vállalat munkatársa jelenti ki. A Fotex a privatizáció során vállalta a felbecsülhetetlen értékű prózai, könnyű- és komolyzenei archívum megőrzését, gondozását, közkinccsé tételét. Egy válogatáson történő megjelentetésre egy vagy akár több dalt is kiad a Hungaroton, ennek azonban ára van. Elvben a cég bármikor bármit publikálhat a gyűjteményből, de Reisz Ildikó szerint ilyenkor egyeztetnek az előadóval. A szerzőknek az Artisjus útján fizetik ki a jogdíjat.
A szerzői jogdíj mértéke a szerzemény lejátszásának gyakoriságától és leginkább a kereskedelmi rádiók reklámbevételeitől függ. Egy kis vidéki rádió kevesebbet fizet például ugyanazért a Gyöngyhajú lányért, mint egy országos vételkörzetű állomás. Ezt a szerint állapítják meg, hogy a nagyobb rádió a reklámtortából is jelentősebb arányban részesül. A zenét sugárzó médiumok, sőt a zenegépet működtető éttermek is általában negyedéves bontásban, átalányban fizetnek és küldik be az Artisjushoz a lejátszott dalok listáját. Ha például egy szám nyolcszor került adásba, kétszer annyi pénzt kap a szerzője, mint amelyiket csak négyszer sugároztak. Tehát mindig azok járnak jobban, akik futó slágerek szerzői. A lemezeladások adataiból és a rádiós sikerekből arányosítják a presszók wurlitzerei alapján fizetendő jogdíjat is. Az ugyanis ellenőrizhetetlen, hogy melyik szerzőnek melyik dalát és hányszor szólaltatták meg egy bedobott százforintossal az ország több ezer zenegépéből. Összességében azonban elmondható, hogy a hetvenes években sikeres Gemini tagjai ma kevesebbet kapnak, mint a jelenleg népszerű TNT szerzői, mert kevesebbszer játsszák dalaikat. Vannak persze olyan szerzők (Presser, Szörényi-Bródy, Zorán, Omega, Demjén, Neoton, Fenyő Miklós, Fényes Szabolcs, Szenes Iván, S. Nagy István), akik évtizedek óta a topon vannak. Ők már tudhatják, érdemes tartós slágert írni.
Gréczy Zsolt
