Keresztény főhajtás a zsidóság előtt
Az Evangélikus Hittudományi Egyetem dísztermében tartott többnapos konferencia a negyedik állomása annak a sorozatnak, amely 1998-ban Pannonhalmán kezdődött. A vészkorszakról szóló rendezvényeken keresztény egyházi és zsidó hitközségi vezetők, közéleti személyiségek vesznek részt. Céljuk, hogy méltó módon megemlékezzenek a múltról, és jelezzék a mai magyar társadalomnak: a jövő útja a toleráns magatartás, a gyűlöletmentes együttélés és az egymás iránti felelősség.
Nyitóelőadásában Szebik Imre evangélikus püspök-elnök hangsúlyozta, hogy a kiválasztottságot a Mindenható először odaajándékozta a zsidó népnek, majd minden más népnek, amely elfogadja a szövetséget. A kiválasztottság szenvedésekkel és megpróbáltatásokkal jár, mégis mindig kegyelem. Meghajtjuk fejünket a kiválasztott nép, a zsidóság előtt - mondta az evangélikus püspök, aki a keresztények testvéreinek nevezte a zsidókat. A holokauszt hatmillió, közöttük hatszázezer magyar áldozatára emlékezve szólt azokról a kevesekről is, akik a rettenet idején mindent megtettek embertársaik megmentéséért.
Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke szerint nem tehetünk úgy, mintha már eleget beszéltünk volna a holokausztról. A felszabadító emlékezés fontos kifejezés a keresztény teológiában. Ha az emlékezés nem ad felszabadítást, akkor bezár és megkeserít. Felszabadító emlékezésre van tehát szükség, valamint arra, hogy a mai világ bonyolult viszonyai között lássuk és láttassuk az öszszefüggéseket - jelentette ki a református püspök.
Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke felhívta a figyelmet, hogy nincs kollektív bűn, éppen ezért nagy az egyén felelőssége. Az elkövetőknek annak idején volt választási lehetőségük, az áldozatoknak nem. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát kitért arra, hogy az 1998-ban szervezett első konferencia tudatosan vállalt kezdete volt a megbékélésnek. Azt akartuk - mondta a főapát -, hogy ami elhangzik, az emlékezéssé váljon, az emlékezés párbeszéddé, a párbeszéd pedig híd legyen a jövő felé.
