Ez viszont távolról sem jelenti automatikusan azt, hogy az üzemanyagok adójával nem lehetne hatást gyakorolni a fogyasztásra. A kérdés csak az, hogy mikor és milyen mértékben érdemes lépni. A háromszáz forintos benzinár, aminek közelébe kerültünk, lehet lélektani határ, de egyelőre csak annyi biztos, hogy politikai küszöbérték vált belőle. A kormány piros pontjainak számát aligha gyarapítaná, ha a választások előtt huzamosabb ideig e fölötti áron tankolnánk, miközben változatlan az adó. És az adócsökkentést most olcsón megúszhatja, hiszen eleve csak három hónapig kell lemondania az öt százalék áfáról (azt követően egyébként is ennyi lett volna), ráadásul a vártnál magasabb üzemanyagárak hoztak annyit pluszban a kaszszába, hogy abból még a kieső bevételek ellenére is teljesül a terv.

Természetesen én is szeretnék minél olcsóbb benzint tankolni, de ettől még tudom, hogy ha nem az üzemanyagot adóztatják ennyire, akkor majd mást. Elszenvedem, de nem tartom igazságtalannak a magas benzinadót, pontosabban nem ezt tartom nagynak, hanem azt az államot, amelynek ennyi adóforintra van szüksége ekkora produkcióhoz. Bár elsőre ésszerűnek tűnik, aligha járható az az út, hogy ha egy adóból a tervezettnél több folyik be, akkor azt adjuk vissza az adózóknak. Ezzel az erővel év végén minden adónemnél lehetne kasszát csinálni, és ha több a vártnál, visszajár belőle, ha meg kevesebb, akkor mi fizetünk. Nem járnánk jól. Az egyes adótípusokból szinte sosem éppen annyi folyik be, mint amennyit terveznek, de jó esetben legalább együttesen teljesítik a költségvetésben szereplő összeget. Oké, adjuk vissza az autósoknak a terven felüli adóbevételt. De ki fogja bejelenteni év végén, hogy például mindenki fizessen be még egy százalék áfát, mert a többi terméknél ennyi az elmaradás? Az üzemanyagadót nem azért kell vagy lehet csökkenteni, mert a tervezettnél nagyobb bevételt ért el belőle a költségvetés. Ez pusztán olyan szempont, ami könnyebbé teszi a mérséklésről szóló döntést egy sok sebből vérző büdzsé árnyékában.

A benzinadót akkor érdemes csökkenteni, ha az üzemanyagárak már olyan magasak, hogy a gazdaságra és a társadalomra gyakorolt hatásuk negatívabb, mint amekkorát a kieső adóbevételek okoznak. Az más kérdés, hogy az üzemanyagot és az autósokat kell-e ennyire adóztatni, vagy inkább mást, másokat kellene. Az elmúlt évtizedben kormányzó erőként mindegyik parlamenti párt azt a választ adta, hogy az autósokat. Ezért aztán ko-csihasználóként nehéz nyugodtan tűrni azt a licitet, ami most a pártok között kialakult. Az előző nagy árcsúcs idején a mostani ellenzék sem sietett 25 forinttal csökkenteni a jövedéki adót. Kár lenne, ha a politikusok most padlógázzal hajszolnák bele egymást egy orbitális adócsökkentésbe. Ennek ugyanis a végén azok isszák meg a levét, akiknek nincs is autójuk. Mert ahogyan nincs ingyenebéd, úgy az olcsó benzin árát is megfizeti valaki.

Én mindenesetre kicsit lassabban közlekedem, és a politikusoknak is azt javaslom, hogy bánjanak finoman a gázzal. Van más pedál is.