Mielőtt elmerülnénk a koncertekben, szemügyre vennénk a táncoktatáson részt vevő párokat, megnéznénk Nagy Norbert tangóvilágát idéző fotókiállítását, és megkóstolnánk az argentin ételkülönlegességeket. Előbb Kovács Nórával, a Pesti Tangó Klub Alapítvány egyik vezetőjével beszélgetünk, aki azt mondja: a tangótáncot ma már négy klubban, úgy 300-350-en művelik rendszeresen, pedig látványosabban csak néhány évvel ezelőtt az etno, a világzene farvizén evickélt be Magyarországra. Korábban legfeljebb közhelyesen gondolkodtunk róla: csupán buja, színpadias táncnak véltük, ma már nálunk is egyre többen fedezik fel, hogy a tangó nem öncélú magamutogatás, hanem nehezen megtanulható, sok gyakorlást kívánó, improvizációkra épülő, fantasztikusan érdekes tánc, amelyben ahogy Kovács Nóra összegzi: a férfi vezet, a nő követ.

Bár a tangóban tetten érhető valamiféle színpadias gőg és előkelőség, ez a tánc a közhiedelemmel ellentétben úgy másfél évszázaddal ezelőtt nem éppen a méltóságáról volt híres. Argentínában a szegények szórakozása volt, rossz beszédű, megvetett, proli kikapcsolódás, amely többnyire bordélyházakban és külvárosi utcasarkokon volt látható, főképpen azok a bevándorlók táncolták, akik saját kultúrájukkal is megtermékenyítették. Így tehát a tangóban érzékelhetően jelen van a feketék ritmusvilága, a polka, a mazurka, a klezmer, a flamenco, a habanera és még jó néhány hatás. Igazán elfogadottá Argentínában is csak akkor vált, amikor az 1910-es évek elején átszivárgott Európába, ahol a párizsi sznobok divatossá tették, hogy aztán áldását adja rá az európai arisztokrácia is. Az 1955-ös évektől egy időre, Argentínában is elcsendesedett a tangóláz, és csak az 1980-as évek elején, az utolsó katonai junta bukása után dübörgött fel ismét, amikor az argentinok rájöttek, hogy első számú exportcikkükkel nem kellene ilyen mostohán bánniuk.

A tangótörténeti gyorstalpaló némileg segít értelmezni a jelenséget, de azért a Millenáris fogadócsarnokában kerengve az ember mégiscsak azt érzi: nem könnyű megfejteni. A padlástérben a tangótáncház után például hosszasan gratulálunk egy fiatalembernek, hogy kezdő létére milyen ügyesen mozog, és tulajdonképpen alig csetlik-botlik, mire ő zavartan felvilágosít, hogy négy éve tangózik, előtte meg versenytáncos volt. Dr. Csedő Zoltán termékmenedzser azonban nem haragszik, sőt zavarunkat enyhítendő mond két erős mondatot is a tangóról. Az egyik szerint ez a tánc arról szól, hogy a férfi meg akarja fejteni a nő titkát, de sohasem sikerül neki. A másik szerint a tangó a pillanat örökkévalóságáról mesél. Hozzáteszi aztán: a tangó, számára csupán egy hangulat, van azonban, akinél életforma, de az veszélyes.

Átballagunk a félemeleti kiállítóterembe, ahol megnézzük Nagy Norbert fotókiállítását, és a képek egy hangyányival megint közelebb hozzák a tangót, de még mindig nem értjük teljesen, mi is ez a tánc voltaképpen. Mindenesetre néhány újabb jelzőt karcolunk a jegyzetfüzetbe, olyanokat, hogy ördögi, buja, végzetes, fülledt, teátrális, feszes, súlyos.

A nagyteremben közben elkezdődik a magyar Tangó Experimento nevű zenekar előadása. A muzsikusok egészen különösen idézik meg a tangó egyik legnagyobb királyának, a harmonikás Astor Piazzolának a szellemét. Komolyzene, dzsessz keveredik a már ismert hangzással. A zene néha gőgös, máskor gúnyos, panaszos, balsejtelmekkel teli, érzelmes, de mindenképpen gyönyörű.

A koncertet táncbemutatók követik. Színpadra lép Budai László tangótánc-világbajnok is, később argentin ételkülönlegességeket fogyasztunk, miközben a jelenlévők tangózni kezdenek, egy hölgy érdeklődik, nekünk nem volna-e kedvünk beszállni. Zavartan tiltakozunk, miközben látjuk, hogy kicsit távolabb dr. Csedő mosolyog.

Ördögi, buja, végzetes, fülledt, teátrális, feszes, súlyos