Az elmúlt két évben lefolytatott német munkaügyi razziákban érintett magyar vállalkozásokat tömörítő SoKo-munkacsoport Sólyom László köztársasági elnök segítségét kéri. Szerintük a magyar kormányzatban, illetve képviselőikben nincs meg a probléma megoldásához szükséges elszántság és politikai akarat, miközben német részről hihetetlen elszántsággal dolgoznak a magyar vállalkozások kiszorításán Németországból.

A SoKo-munkacsoportba tömörült cégek, illetve vezetőik ellen 2004 áprilisában a SoKo Pannonia, egy évvel később pedig a SoKo Bunda fedőnéven megindított munkaügyi akciósorozat keretében egyebek közt embercsempészet, társadalombiztosítási csalás, feketemunkások üzletszerű közvetítése, munkavállalók uzsorabéren történő foglalkoztatása és más bűncselekmények gyanújával indult eljárás Németországban. Az elmúlt másfél évben 49 cég ellen indult munkaügyi eljárás a SoKo-akciók keretében. Ezek többsége még nem fejeződött be. A már lezárt eljárások döntő többségében a hatóságok (ha találtak is kisebb szabálytalanságokat) a nyomozás elrendelésekor megfogalmazott gyanúsításokat nem tudták bizonyítani, illetve kiderült, hogy gyanúsításuk megalapozatlan volt.

Az utóbbi időben a német bíróságok több "magyar ügyben" is a cégek számára kedvező döntéseket hoztak. Elmarasztalták az adott ügyekben eljáró ügyészségeket a házkutatások és a nyomozás során elkövetett túlkapásokért, az ellentétes ügyészi indítvány dacára felszabadították a cégek zárolt számláit. Utóbbit több esetben is azzal indokolták, hogy a zár alá vétel további fenntartása indokolatlanul ellehetetleníti a cégek működését.

Sólyom Lászlónak írt levelében Tóth Boldizsár, a SoKo-munkacsoport vezetője is azt hangoztatta, hogy a büntetőeljárások és az azokkal párhuzamosan zajló magyar-német kormányközi egyeztetések évekig tarthatnak, majd újabb évek telhetnek el, mire a cégek érvényesíthetik kártérítési igényüket a német állammal szemben. Ennek a folyamatnak a felgyorsításában kérik a cégek az államfő segítségét.

Időközben az Európai Unió belső piaci biztosa a magyar európai parlamenti képviselők közös fellépésének és sorozatos kérdésfeltevéseinek hatására a korábbi megkeresésére adottnál részletesebb választ kért Németországtól a helyzetről. Időközben az unió egyik szakértője az ügyben érintett cégek német ügyvédeinek kérdésére, az uniós jogszabályokra és az Európai Bíróság precedens értékű döntéseire hivatkozva leszögezte: amennyiben a munkáltatót azzal vádolják, hogy jogtalanul küldött munkásokat Németországba, az azt jelenti, hogy a német hatóságok nem ismerik el a magyar E101-es igazolásokat. (Az E101-es okmány igazolja, hogy a munkavállaló után a kiküldő országban megfizették a társadalombiztosítási járulékot.) A német hatóságok azonban nem tekinthetnék érvénytelennek a szóban forgó igazolást mindaddig, amíg azokat a magyar biztosító vissza nem vonja. Azaz amíg a magyar hatóságok nem minősítik érvénytelennek a kiküldetésben foglalkoztatott magyar munkások E101-es okmányait, azokat el kell fogadnia a német biztosítónak, illetve a munkaügyi hatóságoknak. Abban az esetben, ha a fogadó ország (esetünkben Németország) hatóságainak kétségeik vannak afelől, hogy a kiküldő ország hatóságai helyesen alkalmazták a munkavállalókra vonatkozó jogszabályokat, bíróság előtt kérhetik a közte és a küldő ország biztosítója között az E101-es okmány kiadásának jogszerűségével kapcsolatban fennálló véleménykülönbség tisztázását, illetve az álláspontok közelítését. Ez a bírósági procedúra a SoKo-akciók esetében is elmaradt. A német hatóságok számos esetben az érvényes E101-es okmányt felmutató magyar munkásokat is feketemunkásoknak bélyegezték meg.