A paradigmaváltást olyan kísérleti eredmények okozták, mint Michael Rose gerontológus gyümölcslegyeken végzett kísérletei. Rose és társai azt vizsgálták, hogy mi határozza meg a gyümölcslegyek természetes életciklusát és hogy ezt az életciklust lehetséges-e mesterségesen meghosszabbítani. Kísérleteik során elérték, hogy az általuk kezelt gyümölcslegyek sokkal tovább éltek.

Rose publikált eredményeit is felhasználva legújabb könyvében Kurzweil odáig megy, hogy a "természetes" halál és így az öregedés a XXI. század végére elvileg teljesen eltűnhet, hála az orvostudomány ugrásszerű fejlődésének. Meggyőződése főleg a géntechnológia rohamos fejlődésére támaszkodik, mely kísértetiesen hasonlít a 80-90-es évek információtechnológiai forradalmára.

Tizenöt évünkbe került meghatározni a HIV vírust - mondja Kurzweil és megjegyzi, hogy a SARS elkülönítéséhez napjainkra már csak 31 napra volt szükség. Ebből azt a (meglehetősen idealistának tűnő) következtetést vonja le, hogy ha ilyen ütemben fejlődik tovább a technológia, akkor hamarosan lehetőség nyílik az ember öregedéséért felelős gének és folyamatok meghatározására. Szerinte annak, aki örökké szeretne élni, életének meghosszabbításához elegendő, ha minden, a tudomány jelenlegi szintjén elérhető információt és módszert felhasznál. Ahogy az idő halad, szükségszerűen lesznek új megoldások és lehetőségek, egészen addig, amíg el nem érjük célunkat, a halhatatlanságot.

Kurzweil szerzőtársával, a táplálkozástudós Terry Grossmannal meg is határozza azt a három lépést, ami szükségszerű az öregedés kiküszöböléséhez. Az első, hogy a tudomány teljes eszköztárát fel kell használnunk tökéletes kondíciónk fenntartásához. Rengeteg gyógyszer áll már most is a rendelkezésünkre, mely lassíthatja sejtjeink öregedését, megfelelő mederben tartva a szervezetünkben lezajló biokémiai folyamatokat.

Emellett folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk a technológia fejlődését, és időben tudomást szereznünk az új eredményekről. Ilyenek a különféle betegségekre való hajlamot "megjósoló", egyre divatosabbá váló, bár korántsem csalhatatlan DNS-tesztek.

A harmadik lépés már kissé futurisztikus: Kurzweil szerint a nanotechnológia fejlődésével hamarosan az emberi szervezet belsejébe engedett és a kóros elváltozásokat kijavító mikrorobotokat is leszünk képesek előállítani. Ezt az elképzelést megerősíteni látszik, hogy Tao Mei és kutatócsoportja a Kínai Tudományegyetemen már létrehozott ilyen, úgynevezett hárommilliméteres úszó robotokat és azt állítják, hogy a nanotechnológia felhasználása az orvostudományban hétköznapi dolognak fog számítani századunk végére.

A gerontológia tudományának ez az új felfogása azonban nem talált mindenhol lelkes fogadtatásra, a szkeptikusok rámutattak, hogy Kurzweil elmélete több tényezőt is figyelmen kívül hagy.

Ilyen tényező például a génállományunk. Howard Jacobs, a Tampere egyetem kutatója a DNS mitokondriális mutációit vizsgálva megállapította, hogy a élethossz genetikusan is erőteljesen meghatározott, így nem mindegy, hogy ki milyen génállományt örökölt. A köznyelvben ez annyit jelent, hogy jószerivel annál várható magas élettartam, akinek a szülei és a nagyszülei is hosszú ideig éltek. Jacobs szerint "az öregedéssel kapcsolatos biológiai és genetikai kutatások jelenleg a rákkutatás húsz évvel ezelőtti szintjén állnak", így azokat a géneket, melyek a hosszú életért felelősek, még nem tudjuk befolyásolni.

A legtöbb kutató arra is felhívja a figyelmet, hogy az öregedést, mint biológiai folyamatot, nem lehet egyoldalúan csak rossz dolognak tekinteni. A rákkutatások során megfigyelték, hogy az idősebb emberek szervezetében a rákos sejtek sokkal lassabban termelődnek, mint a fiatalok testében, mert az öregedés során lecsökken a szervezetben a növekedési hormon, mely a sejteket szaporodásra és folytonos megújulásra sarkalja. Sok kutató vélekedik úgy, hogy ez a jelenség a szervezet természetes védelmi vonala a rákos megbetegedések ellen.

Úgy tűnik, hogy az öregedés késleltetésében a célravezető megoldás elhasználódott sejtjeinknek a reaktiválása lenne, úgy hogy a természetes öregedési folyamatokba nem avatkozunk bele.

Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet sejtbiológiai laboratóriuma hasonló területen végez kísérleteket. Gál Anikó szerint a sejtek reaktiválása nemcsak az öregedést tudná késleltetni, hanem megoldás lehet olyan betegségek kezelésére is, mint az Alzheimer-kór vagy a stroke. Szervezetünkben ugyanis két rendszer felelős a sejtek haláláért. Az egyik a kromoszómák végén található telomér szálak hosszának csökkenése - ez határozza meg, hogy hányszor osztódhat egy sejt az életében, a másik pedig az apoptózis, sejtjeink programozott "öngyilkossága", mely akkor következi be, ha a sejt már elöregedett, illetve betöltötte funkcióját. Ennek a két folyamatnak a befolyásolását nevezzük reaktiválásnak. Bizonyos betegségek esetén, amikor a szervezetben felborul a természetes egyensúly (pl. Alzheimer-kór) és valamelyik rendszer rosszul működik, akkor ezeket a folyamatokat lehetséges úgy befolyásolni, hogy új géneket építünk a szervezetbe (kikapcsoljuk a telomér rendszert vagy gyorsítjuk, illetve lassítjuk az apoptózist).

Ezen természetes folyamatok mellett sejtjeink öregedésében még nagy szerepet játszik az oxidáció is. Sejtjeink élettartamuk alatt nagy mennyiségű oxigént vesznek fel, de a folyamat során az energiát szolgáltató oxigén folyamatosan roncsolja is a sejteket, melyek, akár egy belső égésű motor, lassan elkopnak, elhasználódnak.

Az oxidáció folyamatában rengeteg úgynevezett szabadgyök is keletkezik, melyek képesek kapcsolatba lépni más molekulákkal, roncsolni egészséges sejteket (felgyorsítva a természetes öregedés folyamatát), illetve szélsőséges esetben akár az emberi DNS-t is képesek károsítani, rákos megbetegedéseket előidézve.

A tudomány jelenlegi állása szerint azonban még nem tudjuk, hogyan lehetne kiküszöbölni az oxidáció káros hatásait. Már nálunk is kaphatóak úgynevezett antioxidáns készítmények, főleg C- és E-vitaminok, illetve származékaik, melyek bizonyos szinten megóvják sejtjeinket, lekötve a fent említett szabad gyökök nagy részét, de ezeknek az anyagoknak az öregedésre gyakorolt hatása klinikailag nem igazolt.

Az örök életről szóló elmélkedések figyelmen kívül hagyják a környezeti tényezőket is - állítja dr. Gabányi József gerontológus. Az, hogy milyen ütemben öregszünk, nagyban függ attól, hogy milyen társadalomban élünk, mennyire vagyunk kitéve a stressznek, illetve a különböző környezeti hatásoknak.

Mindemellett Kurzweilnek abban igaza van, hogy a világon mindenhol növekszik a várható élettartam, (Magyarországon jelenleg a férfiaknál 68 év, míg a nőknél 75 év a várható) és ez a tendencia 2050-ig folytatódni is fog.

"Csak egyetlen dologgal nem számolnak az örök élet elvakult hívői". - jegyzi meg Jay Olshansky demográfus. Tény, hogy jelentős eredményeket értünk el az öregedés megismerésében, de ezek az eredmények minden esetben olyan apró lényekre vonatkoznak, mint a gyümölcslegyek vagy a különböző férgek. Elképzelésünk sincs, hogy ha Kurzweil elmélete beválna és két-háromszáz évig is élhetnénk, az milyen hatással lenne az emberi pszichére. A legtöbb ember 70-80 évre rendezte be az életét ugyanis, ezekre készül fel, tudja kezelni fázisait. Ha hirtelen kitolódna a várható élettartam, az minden bizonnyal az élet összes területén éreztetné a hatását, akár mindenkori életmódunkban is radikális változásokat idézhetne elő.