Német szociológusok annak jártak utána, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező nők (35-40 között) között miért vannak kisebbségben a gyermeket vállalók. Igaz-e az a feltevés, hogy egy nőnek választania kell karrier és gyerek között, márpedig egyetemi végzettség arra a pályára rakja őket, ahol erős a verseny, és le kell mondani a gyerekről.

A szociológusok azt találták, hogy ez a hipotézis (előítélet) téves. Az „okos” nők ugyanis inkább partner hiányában maradnak gyermek nélkül: jóval kevésbé kelendőek, mint a diplomával nem rendelkezők, vagy a nem vezető állásban lévő társaik. Mert a házasság-piacon az a mondás járja, hogy okosnak itt vagyok én, a feleségemnek elég, ha szép… (Húú, hogy milyen régóta már…)

Az „okos nők” tehát a férfitársadalom előítéletei miatt maradnak el (inkább) a gyermektől: magasabb számban maradnak egyedülállók. A menő professzor (legalább is Németországban) inkább asszisztensét veszi el, mint tanártársnőjét. Fordítva viszont nem megy: ha a nő vezető pozícióban van, nem fog sofőrjéhez hozzámenni. (Az egyedül vállalt gyerek eseteit most tegyük zárójelbe…)

Sajnos, el tudom képzelni, hogy ez a felmérés – magyarázatával együtt - stimmel. A köznapi csevelyben is arról van szó, hogy a feleségnek nem kell nagyon okosnak lenni… Ami úgy, ahogy van, érthetetlen. A mai világban minőségileg több veszély fenyegeti az embert (családot) ezért az ember azt gondolná, hogy már csak pragmatikus alapon is jobb lenne az életstratégiát ketten is alakítani, már csak több szem többet lát alapon is. Szóval, hogy okos élettárs életmentő lehet.

Még ha le is számítom e diagnózisból a kutatók – feltételezhető – feminista hevületét – akkor is szomorú az a férfi-kép, ami benne kirajzolódik. A társadalomra nézve meg veszélyes.

alma blogja