Szegény Kovács Kálmán még a bolgárok elleni világbajnoki selejtező előtt azt találta mondani, hogy a magyar válogatott, sajnos, már csak a harmadik helyért küzdhet, a továbbjutási esélyek elszálltak. Ezért a mondatért alighanem verbálisan vasra verték a (futballilag) a kontinens legpozitívabb szemléletű televíziójának vezetői. A baráti beszélgetés eredménnyel járt - néhány szóban valószínűleg felidézték neki Verebes Mágus RTL-es villámkarrierjét, amely egy-két kritikus zágrábi mondat miatt sitty-sutty véget ért -, hiszen Kováccsal a nyáron nagyot fordult a világ, immár csak a szépet látja. Ami nem baj, manapság ritka kincs az optimista szemlélet, csak vigyázni kell, nehogy túlpörgesse magát az ember, továbbá óvakodnia kell attól, hogy ingoványos talajra tévedjen. Nem muszáj például leszerbezni azt az Ibrahimovicot, akinek apja bosnyák, anyja horvát, és történetesen Malmőben született. Fetrengő bohócnak sem szerencsés senkit nevezni, mert könnyen előfordulhat, hogy az illetőt a szakkommentátor kilencven percen át szapulja, aztán a kilencvenegyedikben akkora gólt lő, hogy a kapusnak tisztelegni sincs ideje. Kovács fénykorábanmeccsenként négyszer-ötször játszotta el a nagy halált - a szemtanúk még élnek, Kálmán! -, körülbelül annyit csibészkedett a pályán, mint manapság Ibrahimovic. Az Auxerre-ben futballozni - ráadásul kétszer másodiknak lenni a francia góllistán - nem akármilyen teljesítmény, ez a Zlatan nevű azonban a Juventusban kezdőember, a kettő közötti különbség pedig nem csupán kilométerben jelentős.

Kovács csak alkalmi haknizó, Szujó pályatárs azonban állítólag profi. Nem szabadna kiszakadnia a hengerek és a köbcentik világából, mert egy öt másodperces bejelentkezésből véletlenül kiderülhet, hogy a futballban picit járatlan, legalábbis ami az engedélyezett cserék számát illeti. Az ilyen villanások figyelmeztetik a kritikusabb szemlélőt, hogy Léderer kollégát fölösleges minden mondatáért szapulni; alighanem az a helyzet, mint Bodnárral a jobbhátvéd posztján: sok ügyetlen között még ő a legjobb megoldás.

Mindazonáltal remélem, hogy az RTL Klub nem engedi el a magyar labdarúgó-válogatott kezét. Igaz, most kicsit csendesebb időszak következik, a csatorna hangjának is vissza kell vennie az izgatott tónusból, nincs miért suttogásból harcra buzdításig hevülni. Ellenben már most jelzem, hogy október 8-án sorsdöntő mérkőzést játszunk a harmadik helyért a bolgárokkal, gondolom, a szó-fiai összecsapás is képernyőre kerül. Továbbá járna egy bocsánatkérés Kovács Kálmánnak: elvégre mégiscsak neki lettigaza.