Martonyi első nyilatkozata szerint "arról lehet szó, hogy Sólyom László a megszorításokkal ugyan, de legitimitásában elismert státustörvényt szeretné a lehető legmélyebben kiaknázni a határon túliak érdekében" (augusztus 23.). Második nyilatkozatában Martonyi már tévesnek minősítette a tudósítást, és leszögezte: "Sem az államfő, sem pedig én nem utaltunk arra, hogy az új megoldások keresése az állampolgárság megadását helyettesíthetné" (augusztus 24.).

Újságírói félreértésről lenne szó csupán, vagy valami mélyebb oka is van ennek az értelmezési vitának? A válaszhoz közelebb vihetnek a Velencei Bizottság iratai, hiszen Martonyi mindkét interjújában kihangsúlyozta, hogy az államfő állításait annak fényében érthetjük meg, hogy a státustörvény uniós vizsgálatának idején Sólyom tagja volt a Velencei Bizottságnak, amely - bizonyos feltételekkel - elismerte a státustörvény típusú szabályozások legitimitását.

Márpedig a Velencei Bizottság munkája során a kettős állampolgárságot és a státustörvényt éppoly sarkosan szembeállították, mint ahogy Martonyi első - hiteltelennek nyilvánított - interjújában tette. A szembeállítás az Orbán-kormány 2001. augusztus 21-i beadványán alapult. Ez a státustörvény legitimitása mellett egyebek között éppen azzal érvelt, hogy a státustörvény leszámolást jelent a kettős állampolgárság gondolatával, hiszen megalkotásakor "a magyar kormány, valamint a parlament, amely 92%-os többséggel elfogadta a törvényt, minden olyan törekvést elvetett, amely a szomszédos országokban élő, a magyar kisebbséghez tartozó egyének számára bármiféle kettős állampolgárságra irányulna, és ehelyett inkább egy együttműködésen alapuló kedvezményrendszert részesített előnyben". (A magyar kormány állásfoglalása a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény ügyében, A Velencei Bizottság iratai, 2001. augusztus 21.)

A kettős állampolgárság elutasítását a beadvány nem kényszerű engedményként, hanem egy hosszú távú nemzetpolitikai stratégia kulcselemeként fogalmazta meg. Hiszen: a státustörvény "elismeri azt a tényt, hogy a külhoni magyarok más államok állampolgárai, és elutasítja azt a gondolatot, hogy a magyar identitás alapjául a kettős állampolgárság szolgáljon". A törvény mögötti stratégiai elgondolás éppen az, hogy "megkönnyítse a magyar kisebbségek helyben maradását, és megakadályozza Magyarországra történő kivándorlásukat". Éppen ezért a státustörvény egyszer s mindenkorra szakít bármiféle, a "magyarlakta területeket illető állítólagos irredenta követeléssel és egyben a külhoni magyarok kettős állampolgárságának" gondolatával.

Az Orbán-kormány ideje alatt, 2001 novemberében Magyarország ratifikálta az 1997-es európai állampolgársági egyezményt, mely kimondja, hogy az állampolgárság egy "személy és állam közötti jogi kötelék, amely nem utal a személy etnikai származására" (második cikk). Az ötödik cikk pedig kizárja, hogy egy adott állam állampolgárai az állampolgárság megszerzésének módjától függően eltérő jogokkal rendelkezzenek. A hatodik cikk honosítás esetén az állampolgárság elnyerését az illető országban való letelepedéshez köti.

Az Orbán-kormányt semmi sem kényszerítette ezen egyezmény ratifikálására. Hacsak az nem, hogy ezzel is bizonyítani kívánta: nem foglalkozik a letelepedés nélküli kettős állampolgárság tömeges kiterjesztésének gondolatával. Az egyezmény ratifikációja nem volt a csatlakozás feltétele. Szlovénia, Ciprus, Észtország, Lettország, Litvánia, Málta, Lengyelország a mai napig nem ratifikálta az egyezményt. Azon uniós országok többsége sem, amelyek bizonyos esetekben lehetővé teszik a kedvezményes, akár letelepedés nélküli honosítást (Görögország, Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Egyesült Királyság). Más országok (pl. Portugália, Svédország és Románia) az egyezményt csak azután ratifikálták, hogy belső jogrendjükbe beépítették a kedvezményes honosítás jogát, hiszen a ratifikáció dátuma előtt meglévő jogosultságokat a ratifikáció nem törli el.

Magyarország nemzetközi kötelezettségeit, melyek megnehezítik a letelepedés nélküli kettős állampolgárság intézményét, az Orbán-kormány hozta létre. Ezért talán mégsem véletlen, hogy az Orbán-kormány külügyminisztere Sólyom László szavait - első hallásra - a státustörvényre, nem pedig a kettős állampolgárságra vonatkoztatta.

Kovács M. Mária
a szerző történész