Talán. Kiderült, hogy a narancsos forradalomnak nemcsak az eleve teljesíthetetlen ígéretei nem válnak valóra, hanem az sem történik meg, amiért egyáltalán kitört a forradalom. Juscsenko táborát lekötötte a "Ki lopott többet?" nevű médiavetélkedő.

Mindenki, legyint az egyszeri ukrán, aki a függetlenség másfél évtizede alatt megszokta a közpénzek főnöki lenyúlását, a totális korrupciót és azt, hogy a kipattant ügyeket a másik táborhoz tartozó tolvajok vizsgálják ki, a "megtisztulás" jegyében. Aztán szerva itt, csere ott, ahogy a hatalmi viszonyok éppen hullámoznak. A közlekedési rendőrséget például egyszerűbb volt, úgy ahogy van, föloszlatni. Most a vámőrséget kezdték volna megtisztítani, aztán a titkosszolgálat ama részét, amely éppen az állami vezetők piszkos ügyeit vizsgálta volna, és nyilván egyszerűbb volna az egész ukrán államapparátust föloszlatni.

Addig is Juscsenkónak meg kellett szabadulnia saját támogatóinak nagy részétől, mielőtt azok kölcsönösen korrupciós vádak mocsarába fullasztják egymást. Kirúgta a szép Timosenkót és a csúnya Porosenkót, akik előbb együtt rúgták ki néhány addigi harcostársukat. Több más lemondott, vagy azért, mert lopással vádolták meg, vagy azért, mert ő vádolt meg lopással másokat.

Alighanem ugyanaz történt, mint a fejlettebb demokráciákban: Juscsenko üzleti támogatói benyújtották a számlát forradalombeli érdemeikért. A forradalmárok pedig megszedték magukat is a narancsligetben, istenem.

Márpedig Juscsenko népe nemcsak új, hanem jobb rendszert is akart ama narancsos napokban. És most?

A megtisztulás jegyében kinevezett új miniszterelnök gazdasági és privatizációs miniszter volt akkor, amikor még a Juscsenko által megbuktatott korruptak voltak hatalmon.