Orbán kormánya ezt az elvetést képviselte, mégpedig igen határozottan. Kovács M. Mária idézi a mai Fórum rovatban az Orbán-kormánynak a Velencei Bizottság elé 2001 augusztusában beterjesztett állásfoglalásából, hogy "a magyar kormány, valamint a parlament, amely 92 százalékos többséggel elfogadta a törvényt, minden olyan törekvést elvetett, amely a szomszédos országokban élő, a magyar kisebbséghez tartozó egyének számára bármiféle kettős állampolgárságra irányulna, és ehelyett inkább egy együttműködésen alapuló kedvezményrendszert részesített előnyben".

Ekkor fejtette ki a NKÖM politikai államtitkára, hogy miként lesz az Orbán-kormány koncepciója szerint az Antall lelki tizenötmilliójából intézményes és politikai tizenötmillió. Úgy, hogy a Kárpát-medencén belül státustörvény van, azon kívül meg magyar állampolgárság: "minden magyar, aki a Kárpát-medencén kívül él, megkapja a magyar állampolgárságot, és minden magyar állampolgár megkapja a választójogot". (Várhegyi Attila: Gyökeres változás a magyarság életében, A kormány és az antalli tizenötmillió. A "lélekben érzés" mára már meghaladottá vált, Magyar Nemzet, 2001. augusztus 28.) Az Orbán-kormány tehát csak annak a külhoni magyarnak szánt magyar állampolgárságot, aki a Kárpát-medencén kívül él, aki belül, annak "ehelyett" járt a "kedvezményrendszer". Az Orbán-kormány is úgy próbálta a "kedvezményrendszerrel" kielégíteni az állampolgárságra áhítozó határon túli magyarokat, mint most a Gyurcsány-kormány, csak nem sikerült neki, mert a legfontosabb gyakorlati gondok (vízum, határátlépés stb.) megoldásához szükséges hosszas egyeztetéseket az EU-val és az érintett országokkal nem csinálták végig. Annál sikeresebben szaporították viszont a szimbolikus problémákat, folytatva a szimbolikus külpolitika antalli hagyományát, amelyet a Fidesz külpolitikai szakértői (köztük az Orbán-kormány egyik minisztere) annak idején így ostoroztak: "A jelenlegi magyar kormányzat legnagyobb hibája pedig az a premodern doktriner ideologizmus, amely szándéka szerint az elmúlt korszak nemzetietlen politikáját volt hivatva korrigálni, azonban - elsősorban szimbolikus - túlkompenzálás következtében Magyarországot a békétlen bajkeverő szerepében tünteti fel mind a szomszédok, mind a Nyugat előtt. A Trianon-fóbia, vagy az olyan kijelentések, hogy a miniszterelnökünk lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke akar lenni, vagy hogy a magyar kisebbségekhez való viszony szerint fogjuk alakítani kapcsolatainkat külföldi partnereinkkel, mind-mind olyan szimbolikus gesztus, amely semmilyen gyakorlati haszonnal nem jár, ellenben annál több kárt okoz." (Rockenbauer Zoltán-Vágvölgyi B. András: A szimbolikus külpolitika kritikájához, Népszabadság, 1991. április 13.)

A Magyarok Világszövetsége az előző, az Orbán-kormánnyal szemben is gyűjtötte az aláírásokat a kettős állampolgárságért. A mérsékelt RMDSZ akkor azért volt kénytelen csatlakozni hozzájuk, mert a kedvezménytörvény a kisebbségiek (akkor) legégetőbb gyakorlati problémáit nem oldotta meg: "Egyes magyarországi politikusok megemelték a mércét, fűt-fát ígértek politikai megfontolásokból, s most nem tudom megmagyarázni az embereknek, hogy a határátlépést vagy a vízumkérdést miért nem tartalmazza az elkészült koncepció" - nyilatkozta a HVG-nek 2000 nyarán Markó Béla, akinek a Magyar Nemzet ugyanazon a napon, amikor Várhegyi Attila idézett, programadó cikke megjelent, azzal kedveskedett, hogy "van honnan emlékeznie a bolsevik stílusra - az Igaz Szó folyóirat párttitkáraként anno ő maga is hasonló retorikával szólt az elvtársakhoz". (Lukács Csaba: Kampányexport balról, Magyar Nemzet, 2001. augusztus 28.)

Duray Miklós viszont, aki tavaly decemberben kijelentette, hogy most majd "elválik a szar a víztől" (nem a "nem"-et értvén víz alatt), 2001-ben így dorgálta azokat, akik kettős állampolgárságért zaklatták a magyar kormányt: "...érthetetlen, hogy a Magyarok Világszövetsége néhány romániai magyar tisztségviselőjének követelőzése miatt síkra szállt a kettős állampolgárság bevezetése mellett. A Magyarok Világszövetsége stratégiai bizottságának 1996 és 2000 között én voltam az elnöke, de a fenti tények miatt elutasítottam ennek az igénynek a képviseletét... A petícióval a magyar kormányt célozták meg. A petíció politikailag csak úgy értelmezhető, hogy a megvalósítható státustörvény ellenében szorgalmazzák a megvalósíthatatlan és az uniós csatlakozásra nézve veszélyes külhoni magyar állampolgárságot... erkölcstelen a külhoni állampolgárság ügyében elindított petíció, mert a jóhiszemű magyar kormányt rá akarják kényszeríteni olyan lépésekre, amelyek akár belpolitikai válságot eredményezhetnek, és veszélyeztethetik Magyarország európai integrációs törekvéseit. Ilyen célokat ellenséges titkosügynökségek szoktak megfogalmazni, és nem a nemzet felemelését hangoztató szervezetek". (Státustörvény, kettős állampolgárság vagy külhoni állampolgárság, Magyar Nemzet, 2001. november 16.)

És mit tesz az, aki ellenséges titkosügynökként viselkedik a nemzetével szemben? Minimum rátör. Ha tehát valamennyi Duray Miklósnak és valamennyi Orbán Viktornak igaza van, akkor az is rátör a nemzetre, aki a kettős állampolgárságot elutasítja, meg az is, aki követeli. De hiszen akkor megvan a nemzeti egység alapja! Nemzetrontó bolsik vagyunk mindahányan.