Adtak a megújuló energiának
Adókedvezmény, megemelt és hosszú időre garantált áramátvételi árak, szél- és napenergiapotenciál-adatok - Európában, de egyre inkább az USA-ban is ilyen és hasonló ösztönzőkkel csinálnak kedvet a befektetőknek, hogy azok (mondjuk autószalon helyett) szélturbinát, napenergia-telepet, biomasszás fűtőművet építsenek. Az ágazatban szokatlan pezsgés tapasztalható. A zöldenergiacégek árfolyama szárnyal - a német tőzsdén a napenergiában utazó Conergy értéke csaknem 30 százalékkal, a versenytárs SolarWorld 100 százalékkal emelkedett az elmúlt hónapokban -, a kormányok (legutóbb Romániáé) egymás után jelentik be nagyszabású megújulóenergia-terveiket.
A magyar elképzelések szerényebbek: nálunk jelenleg valamivel 1 százalék fölött van a megújulók részaránya az áramtermelésben, és ezt a mutatót az EU-nak tett - újabban az állami illetékesek szerint "senkit semmire sem kötelező" - vállalás szerint 3,6 százalékra kellene emelni. A jogalkotókban kétségkívül megvan a szándék, hogy az ígéretnek eleget tegyenek. Idén nyáron módosították a villamosenergia-törvényt, szándékaik szerint éppen azért, hogy kiszámíthatóbbá és vonzóbbá tegyék a megújulóenergia-beruházásokat - hogy csak egyetlen példát említsünk: a törvény szerint ezentúl emelt árat, minimum 23 forintot kell fizetniük az áram-nagykereskedőknek a megújuló forrásból származó villamos energia kilowattjáért. A törvényhozói akarat azonban láthatóan nem szivárgott le az államigazgatásba: a jogszabályhoz a gazdasági tárca által készített végrehajtási rendeletben többször is felül- (vagy inkább alul)írták a törvény rendelkezéseit, és ezzel gyakorlatilag a visszájára fordították az eredetileg befektetőbarát szabályozást.
Mint fentebb jeleztük, a törvény szerint a legalacsonyabb, csak az inflációval (felfelé) korrigálható átvételi ár kilowattonként 23 forint. A végrehajtási rendeletben azonban különböző "időzónákban" alacsonyabb, 21, illetve 18 forintos árak szerepelnek (ráadásul erőművenként eltérő mértékben, anélkül, hogy a különbségtétel okát vagy szempontjait meghatároznák).
A "kistermelőket" különösen mostohán és diszkriminatívan kezeli a végrehajtási rendelet 6 megawattos teljesítmény alatt az ipari fogyasztók számára termelő kiserőmű nem kaphatja meg a kiemelt átvételi árat, egy állami vagy önkormányzati fűtőmű viszont minden további nélkül. Az ilyen, a tulajdonosok megkülönböztetésére épülő, "többkulcsos" megoldás az alkotmánnyal sincs teljesen összhangban, a kis, helyi erőműveket - amelyek jellemzően éppen ipari energiaszükségletek ellátására jönnek létre - teljesen ellehetetleníti.
A rendelet önkényesen átértelmezi (és alaposan leszűkíti) a megújulóenergia-forrás fogalmát, kihagyja belőle például a fahulladékot, a hulladéklerakókon keletkező depóniagázt, a szennyvíztelepeken termelhető szennyvízgázt, sőt a biomasszát is. Ezek vitán felül megújuló energiaforrások, viszont a rájuk épülő projektekhez így nem jár a megemelt áramár.
A törvény megengedi, hogy az időjárásfüggő (nap-, szél-) erőművek eltérjenek az amúgy kötelező áramszolgáltatási menetrendtől, a rendelet viszont meghirdeti a "nulla toleranciát": a menetrenden kívül termelt áram után 1,3-as szorzóval kell visszafizetni az ártámogatást.
A végrehajtási rendelet a bürokrácia terén is bekeményített. A törvény szerint a Magyar Energia Hivatal adja ki a termelési engedélyt a zöldenergia-erőműveknek, s ebbe bele kell írni, hogy mennyit termel a létesítmény a kötelezően, emelt áron átveendő áramból. A rendelet szerint az engedélyben akár nulla megavatt is szerepelhet, vagyis így az állam kibújhat a törvényben garantált kötelező átvétel alól. Hogy kinek mennyi kvóta jár, azt a Magyar Energia Hivatal dönti el a rendeletben rögzített szempontok alapján. Ezek közül azonban hiányzik az importfüggőség csökkentése, a szennyezőanyag-kibocsátás mérséklése, a vidékfejlesztő hatás (pedig a szakirodalom ezeket nevezi a megújuló energia fő előnyeinek). Az már csak hab a tortán, hogy a hivatal a kiadott engedélyt öt év múlva indoklás nélkül, ismeretlen szempontok alapján módosíthatja - mivel nincs olyan megújulóenergia-beruházás, ami öt éven belül megtérül, ezzel gyakorlatilag lehetetlenné teszik a projektek banki finanszírozását (kiszámíthatatlan megtérüléssel egyetlen bank sem ad hitelt). Ráadásul az engedélyezés menete is bizonytalan: a törvényben még csak egy formális aktus szerepelt (aki minden feltételnek megfelel, automatikusan megkapja az engedélyt), a végrehajtási rendelet viszont teret ad a "hatóságosdinak": akkor sem kötelező kiadni a papírt, ha a kérelmező minden előírást teljesített. Elutasítási ok lehet például az elektromos hálózatok kapacitáshiánya. Ebben az a szép, hogy a privatizációs szerződésekben az összes áramszolgáltató vállalta a hálózatok fejlesztését, most viszont mégis a régi, kis áteresztőképességű vezetékekre hivatkozva szoríthatják ki a piacról a nagy erőművek leendő konkurenseit.
