Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar eddigi elnöke a közeljövőben eléri a nyugdíjkorhatárt. Utódjául a testület tegnapi ülésén Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érseket választották. Az alelnöki poszton is személycsere történt: Bosák Nándor debreceni-nyíregyházi püspök helyett Pápai Lajos győri püspök töltheti be a tisztséget.

Tomka Miklós vallásszociológus lapunknak elmondta, hogy a püspöki kar elnöke formailag nem tekinthető a szuverén módon működő többi püspök felettesének, de az is tény, hogy a legrangosabb választott vezetője a magyarországi egyháznak. A történelmi tradíciók is indokolják - folytatta a vallásszociológus -, hogy újra az esztergomi érsek töltse be az elnöki tisztet. A püspökök azonban feltehetően nem csupán a hagyományok miatt döntöttek így. Erdő Péter személyes rátermettségét az is bizonyítja, hogy néhány éve II. János Pál pápa bíborossá nevezte ki.

Érdekes személyi konstrukció alakult ki - mondta Tomka Miklós. Míg Erdő Péter főként a diplomáciai erényeit vonultatja fel, a helyettesére inkább a keményebb fellépés jellemző. A vallásszociológus emlékeztetett arra, hogy Pápai Lajos tavaly decemberben felszólalt azon a tüntetésen, amelyet az egyházi iskolák támogatásának csökkentése ellen tiltakozva rendeztek az Oktatási Minisztérium előtt.

Pápai Lajosról köztudott, hogy erősen szimpatizál a Fidesszel, míg az a Bosák Nándor püspök, akinek a helyére megválasztották, kevésbé elutasító a szocialistákkal szemben. Tomka Miklós szerint nem valószínű, hogy a szavazás politikai szimpátiák alapján történt volna. Bosák Nándorról az a hír járta, hogy nem ragaszkodik az alelnöki székhez, Pápai Lajos ambíciói viszont ismertek voltak.

Más kérdés, hogy az eredmény, vagyis Pápai Lajos alelnökké választása a kormánynak szánt üzenetként is felfogható - mondta a vallásszociológus. A püspökök körében szerinte egyre határozottabb az a meggyőződés, hogy a kormány tudatosan próbálja az egyházak ellen hangolni a közvéleményt. Példaként az egyházak túltámogatottságáról szóló nyilatkozatok említhetők, vagy Göncz Kinga esélyegyenlőségi miniszter javaslata a vatikáni megállapodás felülvizsgálatára. Mindennek fényében - vélekedett Tomka Miklós - jelentősége lehet annak, hogy olyan személy lett a püspöki kar alelnöke, aki már többször nyíltan bírálta a kormányt. Szerepét azonban nem szabad túlbecsülni, hisz a püspöki kar hivatalos álláspontját elsődlegesen mégiscsak az elnök képviseli.

Erdõ Péter